Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 1. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [1. r.]

Dr. Pécsi J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. pénzügyi vonatkozásában honoráljuk s legfeljebb azt a kérdést vetnők itt fel, vájjon e nem szorosan a fényűzési fogyasztást szolgáló tárgyak nem lennének-e célszerűbben megadóztathatok az általános forgalmi adótörvény keretén belül megfelelő magasabb — esetleg az eddigi kulcsoknál sem alacsonyabb — kulcs szerint?! IV. Kutatni iránytű nélkül, mérni mérőón nélkül, valamely adónem jogosultságát elbírálni vagy valamely adótörvény fogyatkozásait megállapítani és egyúttal reformelvei tekintetében nyilatkozni oly módon, hogy az adóztatás általános princípiumait mellőzzük: előttünk meddő tévelygésnek tűnik fel. Igazat adhatunk ugyan Gaston-Gros-nak, aki szerint eredménytelen fáradozás lenne bevezetőül az adó valamely „egyetlen és abszolút alapelve" után kutatnunk s egy ilyen megtalálni vélt alapelvet fejtegetéseink élére helyeznünk: „au seuil d'un traité de législation ou d'économie le premier souci d'un auteur est la définition de l'impöt; á ses yeux la direction de l'ouvrage en dépend tout entiere. Cetté coutuine nous semble un peu vaine, d'abord parce qu'ellc offre une prise trop íacile á la critique, ensuite parce que le principe initial est constamment violé au cours de la discussion qui ne s'en souvient qu'accidentellement et, quelque sorté par politesse".34) És részben elfogadható igazságot állapított meg éppen az általános forgalmi adótörvényjavaslat megalkotója Hegedűs Lóránt is, amikor eg*ik első dolgozatában leszegezte, hogy „Az adónak magának nincs alapelve, hanem mindig a társadalom viszi bele az adóba a maga törekvését „alapelvül", amely is ugyanezért nem állandó, hnem időben, térben változó; nem abszolút, hanem relatív."35) Mégis ha valamely „egyetlen és abszolút alapelvből" nem is indulhatunk ki, mégis kiindulhatunk talán „több alapelvből", olyanokból t. i., melyek relatív voltának ugyan tudatában vagyunk, olyanokból t. i., melyeket éppen korunk követelményeiül ismerünk fel s amelyeken aztán az egyes adónemek előnyeit és hátrányait, ezek alkalmazhatóságának terét, terjedelmét és fokát, valamint berendezésük mikéntjét, s végül valamely egységes adórendszerbe való beilleszkedésüket lemérhetjük?!... Kétségkívül az volna a legmagasabb eljárás, ha A. Wagner Iegrézletesebben szövegezte alapelvein mérnők le a reformtól várt követelményeinket. Vizsgálatunknak ily széles körre való kiterjesztése azonban a rendelkezésünkre álló hely kimértsége folytán nem lehetséges s ezen tételes általános forgalmi adótörvényünket csupán a legfontosabb alapelvek szempontjából tehetjük bírálatunk tárgyává. 34) Oaston-Gros: L'impöt sur le revenu. Paris, 1907. 81. o. 35) Hegedűs Lóránt: „Az adó alapelve." Közgazdasági és közigazgatási szemle. XVII. évf. II. kötet 674—675. o. 1. sz. 11