Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából

Kálmán Béla: Az aranymérleg, kérdése a társalali adó szempontjából. forduK vagyonálalakulások összegeit átlagosan 2-szeresre kell felértékelni 6500 4- 7000 + 13.000 (— = körüloelül 8500, aminek cca 2-szerese az V 3 azóta érvényes aranyátszámítási kulcs. A 3 szám, melynek átlagát kerestük, az első 3 hónap hivatalos aranyátszámítási kulcsa). Ezenfelül csupán az év folyamán értékesített, vagy egyébként megszűnt, de nem pótolt vagyonrészek kezelendők külön, még pedig oly módon, hogy eezeknek ne a leltári értéke, hanem a felértékelt teljes értéke szerepeljen megszűnt érték gyanánt. Fel kell végül részvénytársaságoknál külön a részvénytökét is értékelni, hogy a nyereségnek a tőkéhez viszonyított percentuális mérve megállapítható legyen. A tőke felértékelése a mindenkori befizetések, illetve szaporodások alkalmával fennállott árfolyamok szerint történjék, részvénytársaságoknál külön a részvénytőkét is értékelni, hogy a nyereségnek a tőkéhez viszonyított percentuális mérve megállapítható legyen. A tőke felértékelése a mindenkori befizetések, illetve szaporodások alkalmával fennállott árfolyamok szerint történjék. Az 1925. évi adóbevallás terminusát, tekintettel a többmunkákra, esetleg meg kell hosszabbítani. Szükséges lesz rendeletben kimondani, hogy az új aranyleltár adatai alapján nem lehet elmúlt idő adóját és az 1925. év adóját felemelni. Az aranymérlegre való áttérés után meggondolandó lesz, vájjon továbbra is fennmaradjon-e az az állapot, mely szerint a társulati affiliált vállalatainak megadóztatott nyeresége a társulatnál újra adózás alá kerül. Tehát kétszeres, esetleg többszörös adózás történik, — egy rókáról több bőr —, holott csak az első adózó hozza létre a nyereséget, mely azután csupán csak továbbítódik a 2-ik, 3-ik kézbe. Az ilyen nyereségekben gyakran földés házjövedelmék is bennfoglaltatnak. Ezek tehát már az első adózónál is duplán vannak megadóztatva. Ha végiggondoljuk, hogy az ilyen többször megadóztatott nyereség végül aztán még jövedelemadóval is sújtva lesz és pedig sok esetben magas kulcs alkalmazásával, úgy be kell látnunk, hogy majdnem az egész nyereség a kincstár kezén marad. Érdemes-e ilyen körülmények között tőkéket koncentrálni és számíthatunk-e idegen tökére, mely főleg nagyobb koncepciójú működést keres? Egyáltalában ki kell küszöbölni az amúgyis terhes adózás igazságtalanságait. Van belőlük bőven. Az igazságtalan adózás bénítja az üzleti tevékenységet és sok egyént, — éppen az erkölcsileg legértékesebbeket —, kiknek választani kell hamis mérlegkészítés, vagy íélreállás közt, meddő tétlenségre kényszerít. De a legnagyobb kár, amit az igazságtalan adózás okoz: íz erkölcs pusztulása. Mert ma, a látszólagos nyereségek megadóztatása idején, igen sók társulat kénytelen kibúvót keresni, takargatni, elbúj-.atm, tévútra vezetni, egy elkeseredett önvédelmi harc minden csínját, fortélyát és egyéb eszközét alkalmazni: erkölcsileg romlani. Ez pedig a legnagyobb ertékpusztulás. Mert ami erkölcsben vész el, az visszahozhatatlan és az, mint a bacillus, tovább él, fertőz és rombol. De hát általános tapasztalat, hogy a rossz nem marad meg magában, hanem tovább és mind tovább rosszat szül. Azért meg kell szüntetni az adózás igazságtalanságait. 110 2—3. sz.