Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából

Kálmán Béla: Az aranymérleg kérdése a társulati adó szempontjából. irányuló szándékkal történik, de mindenesetre az adónövekedés tudatában, mert hiszen annyi feljajdulás dacára sem történik változás. Szinte megfoghatatlan, hogy egy ennyire elemien igaz ügyben ennyi küzdelem dacára ily kérlelhetetlen maradjon az a felsőbbség, mely a polgárok jólétét biztosítani, igazságát érvényesíteni van hivatva. Itt egyetlen kivezető út van: az ú. n. aranymérlegre való sürgős áttérés. A lényeg ennél nem az aranyban való értékelés, hanem az, hogy a valóságos üzleteredmény, a valóságos vagyoni állag képét projiciálja. A valóságos képe pedig éppúgy kifejezhető papírkoronában, dollárban stb., mint aranykoronában. Az aranymérlegre való áttérést nem csupán az igozságos adózás elve parancsolja, hanem az az érdek is, hogy a vállalatok rentbilitásába és valóságos vagyoni helyzetébe betekintést lehessen nyerni. Mert legyünk tisztában azzal, hogy e 2 tényező alapos ismerete nélkül az üzemet célirányosan, előrelátóan vezetni nem lehet. Nem egy vállalat jutott nehézségbe a saját rentabilitása és vagyonalakulása felőli kép hasznavehetetlensége, tehát a tisztánlátás lehetetlensége miatt. De nemcsak befelé, hanem hitele, eredményes üzleti tevékenysége érdekében kifelé is valósághű mérleggel kell a szolid vállalatnak operálnia. Viszont az érdekelt részvényeseknek, hitelezőknek és üzletfeleknek is lehetővé kell tenni a tisztánlátást. És bizonyos, hogy idegen tőke általános elhelyezkedést itt addig nem keres', míg a magyar vállalatok felelősséggel közzétett mérlegeiből a tájékozására szükséges adatokat, a neki megfelelő biztonságot és prosperitást nem látja. A valósághű mérfeg a gazdasági konszolidálódás egyik fontos előfeltétele. Hogy az aranymérlegre való áttéréssel bizonyos nehézségek fognak szembeállni és, hogy az áttérés egy csomó bajt és megrázkódást is fog gazdasági és szociális téren maga után vonni, az bizonyos és elkerülhetetlen. De ezek a nehézségek, és következmények nem képezhetnek okot az operáció halasztására, mert annál súlyosabbakká válnak, minél tovább késik a műtét. Már most milyen elvek alapján történjék az aranymérlegre való áttérés? Minthogy a könyvekben álló régi adatokat, melyek sok esetben csak a korona ieljes leromlása miatt maradhattak meg bennük változatlanul, általában széles ür választja el a nagy gazdasági értékmegsemmisülés utáni valóságos vagyoni állagtól, azért első lépés a vagyon minden részének e könyvek adataitól függetlenül való új értékelése legyen. Ennél az új értékelésnél a lehető legszabadabb kezet kell engedni a társulatoknak, annál is inkább, mert az úi értékelésnek adóügyi kihatása eltörpül az általános gazdasági vonatkozás domináló volta mellett. Nézetünk szerint ennél az új értékelésnél is egyetlen helyes elv a kereskedelmi törvény általános rendelkezése, mely szerint a vagyon alkotórészei valóságos értékükben, illetve a kétesek valószínű értékükben veendők fel. Csupán emez egyetlen elv keretének betartásához legyenek kötve a társulatok, egyébkénti teljes szabadság mellett. A mérlegnek mindenekelőtt szolidnak kell lennie. A. szoliditás pedig egyrészt kizárja, hogy valamely vagyonrész a valóságosnál nagyobb értékben állíttassék be, másrészt megkívánja, hogy kétség, bizonytalanság ese106 2—3. sz.