Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

Dr. Bodroghy /.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. mindenkor pontosan megállapítható, még a visszaélésnek a lehetőségét is kizárja. Nem mondható azonban ez az értékhatár alapján történő megállapításokról, amikor az adóellenőr, de sok esetben a szakértő sem fogja megállapíthatni az illető cikknek forgalmi árát. Ugyancsak ilyen felemás rendszert követnek a fényűzési adótörvények s elsősorban a nálunk is életben lévő fényűzési adó az ezen adó beszedésénél is. A fényűzési adót ugyanis, mint egy helyen beszedendő megterhelést részben a kiskereskedelmi forgalomban, tehát a fogyasztónak történő eladáskor, részben pedig az elvámolásnál, vagy a termelés helyén szedik be. A kiskereskedelemben való fényűzési adószedés az ellenőrzés költségeit fokozza. Ma csaknem minden kiskereskedő és a legtöbb kisiparos foglalkozik fényűzési cikkek forgalomba hozatalával. Mindezeknek az ellenőrzése egyi észről igen súlyos költségekbe kerül, másfelől azokból az okokból, amelyeket az általános forgalmi adó tárgyalásánál ismertettünk, csaknem lehetetlenné válik. De az ellenőrzés nehézkes volta az adómorált rombolja le és ennek következménye az, hogy az állam a fényűzési forgalmi adóból ma aránylag csak igen csekély jövedelemre tesz szert. Ennél a kérdésnél is tehát ugyanazoknak a szempontoknak kell irányadóknak lenniök, mint az általános forgalmi adó beszedésénél. A fényűzési adó lerovását a termelés és vámkezelés helyére kellene koncentrálni. És az- a körülmény, hogy a fényűzési adó is lehetőleg kevés számú helyen nagyobb összegben és nagyobb árutömegek után szedessék be, befolyással kell hogy legyen a fényűzési cikkek megválogatásánál. Elsősorban tehát azokat a cikkeket kell fényűzési adóval megróni, amelyek részben a külföldről származnak, részben nagyobb tömegekben a belföldön állíttatnak elő. Már most itt megfigyelendő az, hogy valamely cikknek a fényűzési jellegét vagy annak a különlegessége, tehát külföldi országokból származása, vagy a beléje fektetett munka nagyobb mennyisége okozta. A fényűzési cikkek egy nagy csoportja tehát a külföldről származván, ezeknek a vámkezelés helyén fényűzési adóval való megrovása feltétlenül indokolt volna. Tekintettel azonban arra, hogy az áru elkészítésénél, vagy kidolgozásánál ebbe fektetett nagyobb munkamennyiség is gyakran fényűzés jelleget ad s éppen ez az előállítás többnyire a nehezen ellenőrizhető kisiparban történik, felvetődik a kisipar fényűzési adóátalányozásának kérdése. Fényűzési cikkeket (pl. iparművészeti tárgyakat) gyakran a háziipar keretein belül is állítanak elő. Itt tehát az a kérdés vetődik fel, vájjon a fényűzési adót az alig ellenőrizhető kisipar és háziipar keretein belül szedjék-e be, vagy a kiskereskedőnél, amelynek az ellenőrzése ugyanilyen nehézségekkel jár. Egyik beszedési mód sem kielégítő az ellenőrzés szempontjából. Nem maradna tehát más útja az államkincstárnak, mint a fényűzési cikkeket előállítók bejelentési kötelezettsége alapján szakértői vizsgálat után a fényűzési adónak átalányozása ezeknél a termelőknél. 100 2—3. sz.