Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
Dr. Bodroghy '£.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. vagy kevesebb forgalmi ügyleten ment keresztül. Ezen rendszer mellett ugyanis a forgalmi adó szempontjából mindegy az, hogy a kiskereskedő és kisiparos a nagykereskedőnél, vagy közvetlenül a termelőnél szerezte-e be áruját. Mind a két esetben egy és ugyanaz a forgalmi adó volt lerovandó a termelőnél. Megszűnik ezáltal az a Veszély, amely a tőkeszegény kiskereskedelmet és kisipart egyrészről, a nagykereskedelmet másrészről a kikapcsolódással, illetőleg a lehetetlen versennyel fenyegette. A felsorolt előnyökkel szemben az osztrák forgalmi adórendszernek két hátránya volna felvethető. Az első az, hogy az ezen rendszer mellett a forgalmi adót minden egyes, az árut megszerző, de el nem fogyasztó adóalany előlegezni tartozik. Mostanáig ugyanis az 1921 : XXXIX. t.-c. a forgalmi adó esedékességét az áruszállítás, valamint a munkateljesítmény megfizetésétől tette függővé. A forgalmi adó tehát csak akkor volt lerovandó, amikor az 'ellenérték, a fizetés már megtörtént. Az új rendszer mellett azonban az a nagykereskedő, aki áruját a külföldről behozza, a forgalmi adó teljes összegét éppen úgy előlegezni tartozik az államnak, mint a vámot. Ez az előlegezés történik azután minden egyes kéznél, amely tovább vásárolja ezt a forgalmi adóval megterhelt árut. A veszély tehát elsősorban az időközben beálló kamatveszteségekben rejlik, másfelől pedig ott, hogy amennyiben az áru megsemmisül, az áru vételárán kívül az általános forgalmi adó összegét is elveszíti a károsult tulajdonos. Maga azonban ez a veszély sem olyan imminens, mert hiszen egyfelől az áru értéke mellett az általános forgalmi adó összege aránylag csekély, másfelől egy burkolt előlegezés az általános forgalmi adó jelenlegi rendszere melleitt is fennáll. Akkor ugyanis, amikor az áru második vagy harmadik megszerzője kifizeti az általa megszerzett áru vételárát, ebben a vételárban már szerepelnek olyan előzőleg lerótt forgalmi adóösszegek is, amelyek így szintén előlegezetteknek tekinthetők. A második ellenvetés, amely az általános forgalmi adó egy helyen való beszedése ellen emelhető, az. hogy ez a rendszer végső eredményében szintén átalányozásnak volna tekintendő. Meg kell azonban közelebbiről vizsgálnunk azt, hogy elsősorban milyen fokig tekinthető átalásnyozásnak az adó beszedésének ez a módja és másodsorban, hogy a még így is fennálló átalányozási rendszernek meg vannak-e azon hátrányai, amelyek a II. alatt ismertetett átalányozási rendszer következtében felmerülnének. Az általános forgalmi adó egy helyen való beszedése mellett a nagyipar és a vámkezelés helyén beszedendő forgalmi adón kívül a munkateljesítmények, az őstermelés és a tovább feldolgozó kisipar átalányoztatnék. Maga a nagyipar azonban rendes bevételei után fizetné meg folrgalmi adóját s ugyanúgy, tehát a tényleges érték alapján fizetne forgalmi adót a vámvonalon át behozott áru megszerzője is. A forgalmi adóköteles tényeknek (áruelőállítás, árubehozatal) ennél a két nagy csoportjánál tehát pontos adóalapok 96 2—3. SZ.
