Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)
1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]
Dr. Bodroghy J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. az őstermelő és egyéb vállalkozó között akkor, amikor az általános forgalmi adónak megfelelő nyugta-illeték lerovásáról intézkedik. Az osztrák 1923. december 31-iki forgalmi adórendelet ugyancsak intézkedik az alább részletesebben ismertetendő módon az őstermelésnek általános forgalmi adóval való megrovásáról. Egyebekben a magyar általános forgalmi adótörvény is igyekezett valamiképen pótolni ezt a hiányt, amely az őstermelés forgalmi adó alól való mentesítésével beállott. Igyekszik nevezetesen ezen a hiányon segíteni az 1921 : XXXIX. t.-c. I. és II. fejezete, amely az állatforgalmi, továbbá az őrlési és cukorrépa forgalmi adóról intézkedik. Ez a megoldás azonban tökéletesnek egyáltalában nem mondható, mivel az őstermelés körében produkált egész sereg egyéb termék első elidegenítése általános forgalmi adóval meg nem terheltetik. A zöldség- és főzelékfélék, a gyümölcsök, a marhalevél kiállításához nem kötött állatok elidegenítése stb. forgalmi adó alá nem esik. Ha már most ennek a rendelkezésnek valamely belső megindokolását keressük, fel lehetne állítani azt az elvet, hogy a legszükségesebb élelmiszerek általános forgalmi adóval lehetőleg ne túlságosan terheltessenek meg. Általános forgalmi adótörvényünk azonban fenti rendelkezéseit nyilvánvalóan nem ebből a célból léptette életbe. Mert hiszen ha elsőrendű közszükségleti cikkeinket kevesebb számú forgalmi adóval kívánnók megterhelni, úgy elsősorban a gabonaneműek nagyobb adómentességéről kellett volna a törvénynek intézkednie, minthogy a törvény 37. §-ának 12. pontjában nyújtott mentesség nem elegendő. A gabonaneműek azonban a törvény életbeléptének első idején őrlési forgalmi adó alá estek. A gyümölcsök ezzel szemben forgalmi adómentesen kerültek el az őstermelőtől. A marhahús, mint olcsóbb élelmicikk, nagyobb közszükségletet képez a drágább baromfinál. Az előbbi azonban még élőállat formájában is állatforgalmi adóval terheltetett meg, míg az utóbbi az őstermelő által forgalmi adómentesen volt elidegeníthető. Az 1921 : XXXIX. t.-c. idevonatkozó rendelkezéseinek tehát a behö ínegindokoltsága sincs meg. Az őstermelésnek a forgalmi adó alól való mentesítése látszólag egyetlen adótechnikai szempontból indokolható: a pénzügyi kormány nem kívánta az általános forgalmi adó alanyainak már amúgy is elég nagy számát az őstermelők további százezreivel szaporítani. Ennek a rendszernek a fenntartásához azonban még ez az indok sem szolgál elegendő alapul. Mert lehetséges az, hogy az őstermeléssel önállóan foglalkozók száma megközelíti a kereskedőknek és iparosoknak számát. Az őstermelésnél azonban a forgalmi adó alapja, az adóköteles bevétel sokkal könnyebben volna megközelítőleg megállapítható, mint a kiskereskedők és kisiparosok nagy tömegénél, ahol erre a célra külön könyvek vezetésének az elrendelése volt szükséges. A földbirtok jövedelme a termelési ágak ismeretével megközelítőleg eléggé pontosan állapítható meg. Az egyes birtokok jövedel2—3. sz. 91
