Az adó, 1925 (13. évfolyam, 1-10. szám)

1925 / 2-3. szám - Az általános és fényűzési forgalmi adó mai rendszerének hiányai és a reform irányelvei [2. r.]

r. tíodröghy J.: Az ált. és fényűzési forg. adó mai rendszerének hiányai. az adóköteles tételek megállapítása, vagy esetleg a már meglevő könyveikbe egy újabb, éppen ezeket a bevételeket feltüntető rovatnak a beállítása nagyobb megterheléssel nem jár. Nagy megterheléssel jár azonban az adminisztráció azoknál a kisexisztenciáknál, kisiparosoknál, kiskereskedőknél stb., akik éppen az általános forgalmi adó alapjának megállapítása végett kötelesek bevételeikről feljegyzéseket, esetleg blokkokat vezetni. Ezek az adóalanyok tehát átalányozandók volnának és a jelenlegi rendszer: a tételenkénti forgalmi adófizetés csak a nagy vállalatokra volna fenntartható. Tekintettel arra, hogy ezek az átalányozandó kisebb terjedelmű vállalatok rendszerint egyéni cégek formájában működnek, ezekre az általános kereseti adó könyvvezetési rendelkezései is kiterjednek. Ezt a kérdést ugyancsak a fenti szempontok szerint, az általános forgalmi adó kérdésével együtt kellene rendezni. Meg kell már most vizsgálnunk azt, hogy jelenlegi általános forgalmi adórendszerünk hibáit mennyiben csökkentené az átaláuyozási rendszer tágabb alkalmazása. Jelenlegi rendszerünk első hibája volt az, hogy az általános forgalmi adó különböző mértékben jelentkezik, a fogyasztó által az áruért fizetett vételárban a szerint, hogy hány kézen ment az áru keresztül. A legnagyobb jelentőséggel ennél a kérdésnél az bírt, hogy az áru keresztülment-e a nagykereskedő kezén, vagy közvetlenül a gyártól, esetleg a külföldről jutott-e el a kiskereskedőhöz. Az átalányozás rendszere ezen a helyzeten semmit sem változtat. A nagykereskedő többnyire olyan terjedelmű üzletben végzi az áru közvetítését, amely nem esné az átalányozás alá. Ennek következtében az általa tételenként fizetett forgalmi adót vevőjére áthárítaná és ezáltal teljes mértékben fennmaradna a tökeszegény kisiparos vagy kiskereskedő terhére mutatkozó 3%-os forgalmi adótöbblet. De még abban az esetben is, ha történetesen a nagykereskedő is átalányösszegben fizetné meg a maga forgalmi adóját, semmi sem változnék azon a helyzeten, hogy a nagykereskedők által közvetített vásárlás mintegy 3%-kal drágább volna csak az általános forgalmi adó következtében, mint ugyanezen cikkeknek közvetlenül a termelőnél vagy a külföldről való megszerzése. Az átalányozott forgalmi adóösszeg ugyanis nagyjából a tényleges bevételek 3%-ának felelne meg. Ez az összeg pedig átalányozás esetében a többi rezsitételek között jelentkeznék és a nagykereskedő azt mint ilyent hárítaná át vevőjére. A tőkeszegény kiskereskedő, kisiparos tehát továbbra is drágábban árusítana, mint a tőkeerősebb kereskedő vagy iparostársa s a nagykereskedelmet továbbra is fenyegetné az üzleti forgalomból való kikapcsolódás veszélye. A második hiba volt iparunk és kereskedelmünk külföldi versenyképességének csökkenése. Meg lehetne ugyan itt említeni azt, hogy az áruk kivitelével foglalkozó vállalatok alig esnének azokba a keretekbe, amelyeken belül az általános forgalmi adó átalány2—3. SZ. 87