Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - A személyszállító automobilok megadóztatása az inség enyhítése céljára

A személy szállító automobilok megadóztatása az ínség enyhítése céliara. mindkét esetben elkerülhetetlennek látszik már csak azért is, mert a jövedelemadónál — mint már jeleztem — a jövedelemadó törvény rendelkezései és nem a kereseti, illetve a társulati adó rendekezései kell, hogy legyenek a mérvadók; ami viszont ama kevésbbé kívánatos következményt vonja maga után, — amelyre a kereseti és jövedelemadó vonatkozásában egyszer már kitértem, — hogy de facto egyazon jövedelem kétféle adóalapban fog jelentkezni: egyrészről a jövedelemadónál, másrészről a kereseti, illetve a társulati adónál. Nem mint úidonságot, csak mint érdekességet kell még kidomborítanom, hogy amíg a jövedelemadó és a társulati adóalap a közfelfogásbeli tiszta jövedelmet megközelíti, addig a kereseti adóalap a mai rendelkezések mellett a valóságos tiszta jövedelemtől oly messze áll, hogy avval össze sem téveszthető s egy izolált jelenséget, sui generis adóalapot képez. IlllllllltllltlllllltlllltllfIIIIIMtlIllflltllIIIIllllllllllltltlIllllllIllllllllllltlIllIllMIlftlItlIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIflllllllllllilllllllft A személyszállító automobilok megadóztatása az inség enyhítése céljára. A személyszállító automobiloknak az inségenyhítő akció céljára való megadóztatásáról szóló 1923 : XXXVII. t.-c. és annak végrehajtása tárgyában kiadott 1923. évi 173.00G. számú utasítás alapján minden személyszállító automobil tulajdonosa az automobilokról vezetett nyilvántartás szerint a törvény kihirdetése napján tulajdonában lévő minden egyes automobil után inségadót tartozik fizetni. Az említett nyilvántartás alatt a budapesti ni. kir. államrendőrség főkapitányságánál a kiadott forgalmi engedélyek, valamint a bejelentések alapján vezetett nyilvántartást kell érteni. A törvény 1923. évi november hó 30. napján hirdettetett ki. Ehhez képest mindenki, aki ezen a napon az említett nyilvántartás szerint valamely személyszállító automobilnak a tulajdonosa volt, köteles az inségadót megfizetni és pedig akkor is, ha az automobilt időközben vagy esetleg még az említett nap előtt másnak elidegenítette volna. Az adófizetésre kötelezetteknek ennél a csoportjánál az adófizetési kötelezettséget maga az a körülmény állapítja meg, hogy az illető a törvény hatályba lépésének napján az említett nyilvántartásban mint az automobil tulajdonosa szerepel. Az inségadót meg kell fizetni azok után az automobilok után is. amelyek az automobilokról vezetett nyilvántartásba nincsenek bevezetve,, hacsak az alábbiak szerint nem adómentesek. Az automobil-inségadó .fizetésére kötelezetteknek ebbe a csoportjába azok az automobiltulajdonosok tartoznak, akiknek az 1923. évi november hó 30. napján is meg volt már az automobiljuk, amelyre azonban még nem váltottak magyar forgalmi engedélyt, vagy pedig a korábbi tulajdonos nevére kiállított magyar forgalmi engedélyt nem íratták át a saját nevükre s az említett nyilvántartásba mint a szóbanlevő automobilok, tulajdonosai nincsenek felvéve. Inségadót kötelesek fizetni azok is, akik a törvény hatályba lépésének napjától december hó 3í-éig bezárólag személyszállító automobilt szeieznek. Az adófizetési kötelezettség szempontjából közömbös az, hogy a szerzés módja visszterhes ügylet (adás-vétel, csere), vagy visszteher nélküli (ajándékozás, öröklés). Az adófizetési kötelezettséget tehát az automobil 'tulajdonjogának a megszerzése állapítja meg. Ha valamely személyszállító automobil az említett időtartam alatt esetleg többször cseréi gazdát, akkor az automobilnak mindegyik tulajdonosa külön-külön tartozik megfizetni az inségadónak teljes összegét. Az adófizetési kötelezettség szempontjából egészen közömbös a2 1. sz. 2-