Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 8-9. szám - Az aranykorona illeték rendeletek 1. [r.]

_ 2í: ií£fÍL„£íf,!!!fi; A saíát tőke és az árukészlet a társulati adónál. De van egy másik szempont is, amely aggályossá teszi a törvényadta tartalékolási lehetőséget, ez pedig az, hogy egy „gondos" és „előrelátó" vállalat ezen keresztül — saját tetszése szerint — úgyszólván fillérre szabályozhatja az általa fizetendő társulati adó összegét, a nélkül, hogy az adócsalásra vonatkozó törvényhelyekkel a legkisebb összeütközésbe is jöjjön. Mert az, hogy egy részvénytársaság a mérlegkészítés előtt vásárol árut, vagy nem ad el árut, semmi esetre sem minősíthető adócsalásnak. Pedig az adóalap, illetve az adó szempontjából ez sem közömbös. Sőt!.. De vegyünk itt is egy példát. Valamely cégnek 1923. dec. 31-én 100 millió korona nyeresége volt. A megelőző évi mérlegében egész árukészlete 5 vágón zab volt 4 millió korona értékben, a mérlegkészítéskor is van 5 vágón zabja, ezt tehát felveheti az 1923. dec. 31-iki 40 millió koronás forgalmi érték helyett 4 millió koronával, mi által 100 millió koronás nyereségéből 36 millió koronát már adómentessé tett. De volt még a mérlegkészítés időpontjában ezen 5 vágón zabján kívül 15 vágón búzája, melynek forgalmi értéke 150 millió koronát tett ki. Ebből is leírható adómentesen 20%, ami 30 millió újabb adómentes tartalékolási lehetőséget jelent, úgy hogy 100 millió koronás nyereségéből adóalapnak csak 34 millió maradt. Ha azonban búzakészlete nem 15 vágón, hanem 30 vágón, az adóalap 4 millió korona, sőt 32 vágón búzakészletnél — ha akar — egyáltalában nem mutat ki nyereséget és adót sem fizet. Igaz, hogy ez esetben osztalékot sem tud fizetni, de nem kell a kérdést ad absurdum vinni; elég az, ha ily módon meg van a lehetőség, hogy a társulat az adót nem a tényleges nyeresége, hanem a saját tetszése szerint fizesse. Korlátozva a leírást illetőleg nincsen, mert legyen bármily nagy az a nyereség, amely egyszerűen 5-ször akkora árukészletet gyűjt a mérlegkészítés időpontjára s ennek 20%-os leírásában elhelyezi a felesleges nyereséget. Ezeket a kérdéseket nemcsak azért hoztam fel, hogy rámutassak társulati adórendszerünk egyik súlyos hiányára és hibájára, hanem főleg azért, mert a leltárértékelési kedvezménynek a törvény és a rendelet alkotta keretekben, tehát a valóságban korlátlan mértékkel történt létesítése révén a szanálási időtartam alatt kontingált társulati adó az egyes társaságokat aránytalanul érinti, és alig érezhető adóteherré változtatja az olyan részvénytársaságokkal szemben, amelyeknek módjukban áll az alimentáló anyaintézettől élvezett korlátlan hitel alapján áruleltárukat az üzleti év végén oly mértékben megtömni, hogy a forgalmi érték 20%-ával történő aláértékelés az adóköteles üzleteredményt legnagyobb részében felemésztheti. Ezen a visszásságon másként, mint a leltárértékelési kedvezmény korlátozásával, nem lehet segíteni. A korlátozás pedig abban állhatna, hogy a forgalmi értéknél 20%-kal alacsonyabban való értékelés lehetősége csak a társulat saját tőkéjének megfelelő értékű árúkészletre adassék meg. IIIIIII1IIIMIIIIIIIII Illllllllllflllllllflllllllllllllllllllllllll 1 llltllilllllllllllll Az aranykorona illeték rendeletek. i. Törvényi rendelkezések. Az államháztartás egyensúlyának helyreállításáról szóló 1924 : IV. t.-c. 2. §-ának kiegészítő i észéként a törvényhez csatolt a) melléklet az illetékekre vonatkozólag kivonatosan az alábbi rendelkezéseket tartalmazza: A pénzügyminiszter elrendelheti, hogy az 1924. évtől kezdve kivetendő közszolgáltatásokat (visszamenő hatály esetén még az elmúlt évekre is) az aranykorona értékének alapulvétele mellett kell megállapítani. Ugyancsak az aranykorona értékének alapulvétele mellett való megállapítást rendelheti el a pénzügyminiszter az 1924. évi június hó végén fennálló hátralékokra és az olyan közszolgáltatásokra is, amelyeknek előzetes ki8—9. sz. 265