Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 1. szám - Hozzáadandó tételek az új társulati adóban

llosvay Ernő József: Hozzáadandó tételek az új Társulati adóban. valamit és az nála kiadást és egyidejűleg követelési jogot eremdényez, ez a számla tehát azért követel; a másik érdekelt számla azt, vagy annak ellenértékét kapta, nála tehát bevétel és egyidejűleg tartozási jog állott be, ez a számla tehát azért tartozik; pl. váltóra adott kölcsön elkönyvelésénél érdekelve van a pénztár s váltószámla és pedig a pénztárszámla a váltó ellenében, a váltószámla a bevett váltóért, mint értékpapírért tartozik. A részleges számláknak minket érdeklőleg három főfaját különböztetjük meg. Egyik főfaja a vagyonszámla és a szerint, amint egy-egy cselekvő, avagy egy-egy szenvedő vagyonrészről szólnak, cselekvő vagy szenvedő vagyonszamláknak neveztetnek. Az előbbiekhez tartoznak p|. a pénztárszámla, a váltószámla, a jelzálogkölcsönszámla stb., az utóbbiakhoz az alaptőke- vagy részvénytökeszámla, mindenéle alapok számlája stb. A részleges számlák második főcsoportiát képezik azok a számlák, amelyek egy-egy cselekvő vagyon alkatrésznek csak hozadékát és esetleges költségeit jelzik, vagy egy-egy szenvedő vagyon alkatrésznek, valamint a vállalatnak üzemben való tartása által okozott költségeknek mennyiségi feljegyzésére szolgálnak, tekintet nélkül a jövedelmet hozó'cselekvő vagy a költséget okozó szenvedő vagyonrészek értékében és mennyiségében beállott változásokra. Ezeket hozadék- (jövedelem) és költségszámlának nevezik, pl. a vállalat tulajdonát képező és bérbeadott házak vagy épületek stb. után bevett haszonbérek számlája, a vállalatnál gyümölcsöztetés végett elhelyezett betétek után kifizetett vagy tőkésített kamatok számlája, az ilyen kamatok után járó betétkamatadó-számla, az üzemet terhelő adók szám'lája stb. A részleges számlük harmadik főcsoportját képezik azok a számlák, amelyek az adásvevés vagy csere tárgyát képező egy-egy cselekvő vagyon alkatrész nemcsak értékének és esetleg mennyiségének, hanem egyúttal annak nyilvántartására is szolgálnak, vájjon az ilyen cselekvő vagyon alkatrésznek eladás vagy vétel folytán beállott alakváltozása (csökkenése vagy szaporodása) nyereséget vagy veszteséget okozott-e. Ezeket a számlákat a cselekvő vagyon és egyúttal hozadék- és költségszámláknak nevezzük. Ilyen számla pi. az értékpapírszámla, az ingatlanok számlája, az áruszámla stb. Az új társulati adóról szóló 1922 : XXIV. törvény 14. illetőleg ezen törvény végrehajtása tárgyában kiadott 200.000/1922. számú pénzügyminiszteri utasítás 42—60. §-ai értelmében az adóköteles nyereség kiszámításánál a mérlegszerű nyereséghez hozzá kell számítani, illetőleg a veszteségből le kell vonni a kiadások és leírások közül, amennyiben ezek a vállalat jövedelmének csökkentésére vezettek, az alábbi részletesen felsorolt tételeket. Jelen tanulmányom keretén belül csupán ezen tételeknek példákkal való megvilágításával óhajtok foglalkozni. Azon tételek felsorolásával, melyeket az adóalaphoz hozzá számítani nem szabad, külön tanulmány keretében fogok foglalkozni. Miután jelen tanulmányomból felemlítendő tételek különfélesége mutatja egyúttall azt az eltérést, ami a vállallat által elkészített kereskedelmi mérleg és az adómérleg között mutatkozik, igyekezni fogok azt oly példákkal szemléltetővé tenni, melyekből a különbözet értelemszerűen áttekinthető lehet. Hozzáadandó tételek: 1. az előző évekről áthozott veszteséget a megelőző egy évi veszteség kivételévél; 2. a vagyonválltságról szóló törvények alapján a vállalat vagyortváltsága fejében kiadott összegeket; 3. az üzemet nem terhelő illetékeket; 4. az ajándékokat; 5. az alapítási költségeket; 6. a vállalat által fizetett vagyonváltság mértékéig adómentesen eszközölt felértékelésnek a korábbi értékre való leszállítása céljából eszközölt leírásokat; 8 1. sz.