Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)
1924 / 1. szám - Mérlegezés és társulati adó
Dr. Doroghi Ervin: Mérlegezés és társulati adó. kötelesekre rótt terhekkel való összehasonlítás alapján az arányos tehermegosztás elveinek igazságos alkalmazása mellett megilleti. E közgazdasági szabályok jogi formulázása pedig úgy hangzik, hogy a mérleg ne mutasson fel nagyobb felosztható nyereséget, mint amennyi a valóságos vagyon sérelme nélkül felosztható, viszont a részvényes is kapjon az arányos teherviselés' elvének megfelelő adólevonás után a fennmaradó feleslegből annyit, amennyi öt az alapszabályok szerint a nyereségnek a részvényesek között felosztható részéből megilleti. Közgazdaságilag fontos és hangsúlyozandó ez a második szempont is: a diszponibilis feleslegek valóságos felosztása a részvényesek között, vagyis megfelelő osztalékok fizetése; ezt az elvet nem szabad háttérbe szorítani túzásba vitt latens tartalékok készítésével. Ezek után áttérünk annak vizsgálatára, hogy a kereskedelmi és adótörvénymérleg készítési módszerei mennyiben felelnek meg a helyes mérlegkészítési elveknek. A kereskedelmi törvénybeli szabályozás az 1873-as gazdasági krizis következményeinek leküzdése után született meg, mint annak a liberális törvényhozásnak produktuma, amely nagy vonásokban csak struktúrát adott, bízva abban, hogy az egészséges gazdasági organizmus önmaga fogja kifejleszteni a hiányzó szerveket és megteremti a netaláni infekciók ellenmérgeit is. A lefolyt évtizedek részvénytársasági gyakorlata e felfogás helyességét igazolta is és vezető gazdasági köreink helyes üzletpolitikája megóvta közgazdaságunkat azoktól a rázkódtatásoktól, amelyek elkerülhetetlenek lettek volna akkor, ha a törvény által adott lehetőségek kihasználásánál vállalataink kevesebb önmérséklést tanúsítottak volna. A kereskedelmi törvény mérlegszabályai az adótörvénnyel egyező első szervezési költségek leírására vonatkozó szabályon kívül két csoportba oszlanak: az egyik a vagyon értékelésére vonatkozik, előírva azt, hogy a társaság vagyona abban az értékben veendő fel, amely az üzleti év utolsó napján értékének megfelel. Ehhez kapcsolódik azután két szabály, melyek közül az egyik az értékpapírok értékelésére nézve a a mérlegfelvétel napjának árfolyamát, a kétes és behajthatatlan követelésekre nézve pedig a valószínű értékben való felvételt, illetve leírást írja elő. Ezeken kívül még csak két mérlegezési szabályt tartalmaz a törvény; ezek azonban mérlegtechnikai jellegűek, az egyik az, hogy az alaptöke és a tartaléktőke a passzívumok között állítandó be, a másik, hogy a cselekvő és szenvedő állapot összeállításából eredő nyereség vagy veszteség a mérlegben külön kiteendő. A kereskedelmi törvény ezt a rendelkezését kiegészíti még egy másik törvényes szabály, miszerint a könyvvitel és ehhez képest a mérlegfelállítás is magyar koronaértékben kell, hogy történjék. A törvénynek ez a nagyvonású szabályozása stabil korona mellett nagyobb bajokat nem okozott, mert mint említtetett, a gyakorlat a hézagokat kitöltötte; megteremtette a törvény által nem 2 1. sz.
