Az adó, 1924 (12. évfolyam, 1-10. szám)

1924 / 2-3. szám - Az átmeneti számlák adókötelezettsége

Joggyakorlat. leket, amelyek után az önálló kereseti tevékenységet folytató nem tartozik általános forgalmi adót fizetni. A törvényszakasz 6. pontja —amelyre a panaszos cég adómentességi igényét alapítja— akképen rendelkezik, hogy általános forgalmi adó alól mentesek az értékpapírforgalmi adóról szóló 1900: XI. t.-c.-ben felsorolt ügyletekből származó bevételek, tekintet nélkül arra, hogy értékpapirforgalmi adó alá esnek-e vagy sem. Álinthogy ez utóbb említett Törvénycikk 3. §-a sorolja fel az értékpapírforgalmi adó alá eső, e törvénycikk 4. §-a pedig az ez alól mentes ügyleteket: nyilvánvaló, hogy az általános forgalmi adó alól való mentesség szorosan csakis azokra a bevételekre vonatkoztatható, amelyek az említett törvénycikk 3. és 4. §-ában kimerítően felsorolt értékpapírforgalmi ügyletekből (adásvétel, csere, átutalás, beváltás, kicserélés, letét stb.) erednek. Minthogy pedig az értékpapírforgalmi ügyletekkel kapcsolatban köthető bizományi, avagy alkuszi ügylet sem a 3., sem a 4. §-ban kifejezetten felemlítve nincsen, a törvény szószerinti értelmezése mellett kétségtelen, hogy a bizományi, avagy alkuszi ügyletek révén befolyó bizományijutalék (bizományi díj) és alkuszdíj az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának 6. pontja alapján nem sorozható az általános forgalmi adó alól mentes bevételek közé. Ezen nem változtat az a körülmény sem, hogy az értékpapírforgalmi adóról szóló 1900:XI. t.-cikknek egy másik szakasza: a 6., említést tesz a bizományi és alkuszi ügyletről is, mert ez itt csak abban a formában történik, hogy ez a szakasz egyrészt intézkedik az iránt, hogy amennyiben az adóköteles értékpapírforgalmi ügyletek (adásvétel, csere stb.) valamelyike bizományi ügylet tárgya, akkor az értékpapírforgalmi adó szempontjából úgy a bizományos és a megbízó, mint a bizományos és a harmadik személy között létrejött értékpapírforgalmi ügylet egyenkint, tehát külön-külön vonandó értékpapírforgalmi adó alá; és másrészt ez a szakasz elrendeli, hogy az alkuszok által „önmagukban" kötött ügyletek kettős értékpapírforgalmi ügyletnek veendők. Ez a szakasz tehát kétségtelenül csak a követendő adóztatási eljárást szabályozza az értékpapírforgalmi adó szempontjából abban az esetben, ha az 1900 : XI. t.-c. 3. §-ában felsorolt adóköteles értékpapírügyletek valamelyikének lebonyolítása bizományos vagy alkusz útján való közvetítéssel történik, de ez a szakasz nyilvánvalóan nem célozhatta azt, hogy az általános jellegű és tulajdonképen az ügyletkötés közvetítésének alakját jelentő bizományi és alkuszi ügyleteket általában odasorozza a 3. §-ban felsorolt és tartalmilag (tárgyilag) szabatosan meghatározott, adóköteles értékpapírforgalmi ügyletek (adásvétel, csere stb.) közé. Az : értékpapírforgalmi ügyletekre nézve kötött bizományi, avagy alkuszi ügylet nem minősíthető továbbá az említett 1900 : XI. t.-c. 3. §-ának f) pontjában megjelölt „minden egyéb' , tőzsdei vagy tőzsdeszerü forgalmat létesítő ügyletnek sem és így ez alapon sem lehet igényelni az általános forgalmi adó alól való mentességet. A bizományi és alkuszi ügylet ugyanis nyilvánvalóan nem tekinthető tartalmilag sajátlagos tőzsdei vagy tőzsdeszerü ügyletnek, hanem a magánjogi és kereskedelmi forgalomban általánosan használt ügyletlebonyolítási, ügyletkötéseket közvetítő formáknak. A fentidézett törvényes rendelkezések szavainak helyes értelmezéséből kétségtelenül kitűnik tehát, hogy a bizományi vagy alkuszi ügylet, mint általános ügyletközvetítési forma, nem tartozhatik az 1900 : XI. t.-c. 3. és 4. §-aiban felsorolt és erre való tekintettel az általános forgalmi adó aló mentes ügyletek közé. Ide csakis a bizományi, vagy alkuszi ügyletnek tárgya: maga a közvetített ügylet sorozható, amennyiben ez tartalmilag az említett 3. és 4. §-okban felsorolt valamelyik értékpapírforgalmi ügyletnek (adásvétel, csere, átutalás stb.) minősíthető. De a törvény nyilvánvaló intenciójából is kitűnik, hogy a megbízási ügylet alapján kapott jutalékot vagy alkuszdíjat nem lehet az általános forgalmi adó aló! mentes bevételek közé sorozni. Az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §-ának fentebb említett 6. pontja ugyanis — a 130.000/1921. pénzügyminiszteri végrehajtási utasítás 2L §-ának 3. bekezdéséből kitetszőleg — azért mentestí az általános for2—3. sz. 89