Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A magyar egyenes adórendszer (Folytatás.) 3. r

Benedek Sándor: A magyar egyenes adórendszer. lenn, de azért Ausztria az 1896. évben mégis behozta. Ebben a rendszerben a kereseti adót adótársaságok között osztják ki és az adótársaságokra kivetett kontingens kerül aztán egyénenkénti felosztás alá. A harmadik forma a valódi jövedelmi (kereseti) rendszer, amely magyar földön egész mostanig meg volt papiroson, de most egészélben meg akarja valósítani az új általános kereseti adótörvény. Érdekes jelenség, hogy dr. Kállay Tibor a pénzügyminiszteri tárca átvételekor még nem állott a valódi jövedelmi rendszer alapjára. Az 1921. évi december hó 20-án tartott nemzetgyűlési expozéjában legalább a következőket mondta: „Az a szándékom, hogy nem tartok meg mást, csak a földadót, házadót, aztán egy fíxirozandó iés nem fejlődésre szánt kereseti adót, a társulati adót, a jövedelemés a vagyonadót". Nézetem szerint sem a tarifarendszer, sem a kontingentáláson alapuló adófelosztás módja nem lett volna megfelelő, sem a pénzügyi jogelvek, sem az adópolitika szempontjából. Ebben a két rendszerben nem lehet megvalósítani az arányos és igazságos adóztatást. A íixirozandó és nem fejlődésre szánt kereseti adó pedig nem biztosított volna megfelelő bevételt a községeknek és így rendeltetését nem érte volna el. Csak helyeselhető tehát, ha .a pénzügyminiszter és a nemzetgyűlés is a valódi jövedelmi rendszer alapjára helyezkedett. Az új törvény egész koncepciója mutatja, hogy a valóságos tiszta jövedelmet keresi. Az adóalanyoktól bevallást, könyvvezetést, adatszolgáitatást követel, azokra adminisztratív teendőket hárít, szigorú ellenőrzési eljárást statuál s a büntető jogszabályokat súlyosabbá teszi. Csak pár hét előtt jelent meg a törvény végrehajtására "vonatkozó utasítás, mely azóta éles kritika tárgyát képezi. Az a panasz, amit már a forgalmi adóra nézve is hallottunk, hogy az adózóktól túlsókat követel, hogy a rájuk átutalt adminisztratív teendők egy része súlyos s bénítólag hat az iparra és kereskedelemre, ;az ellenőrzés zaklató és sérti a hivatásszerű titoktartást is. A végrehajtási utasítás rendelkezései e miatt izgalomban tartják a kereső osztályokat s erős hullámokat vetnek fel. Én hiszem azonban, hogy ezek a hullámok el fqgnak simulni, ha a pénzügyi kormányzat és az adófizetők helyesen állapítják meg a végrehajtási utasítás célját és lényegét. Az eljárási szabály az alaki jog körébe tartozik s az alairi jognak éppen úgy megvannak a saját axiómái, mint az anyagi jognak. Két ilyen jogelv áll itt előtérben Egyik az, hogy az alaki rendelkezések megvalósítsák az anyagi jog célját, tehát a jelen esetben a valóságos jövedelmet, mely nélkül nincs arányos és igazságos adóztatás. Másik az, hogy minél könnyebb szerrel teljesíthessék az adózók polgári kötelességüket. E két elv gyakorlati érvényesülésére kell törekedni a pénzügyi kormányzatnak és az adófizetőknek egyaránt s ha ez megtörténik, kiderül a kölcsönös megértés s minden hullámgyűrü elsimul. Részletkérdés, de nagy jelentőséggel bir a kétszeres adóztatás kérdése. Ez a külföldről származó jövedelemnél fordul elő, melyet megadóztatnak belföldön is, külföldön is. Ma ez nem csupán adóz2—3. sz. 55