Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 2-3. szám - A magyar egyenes adórendszer (Folytatás.) 3. r

Benedek Sándor: A magyar egyenes adórendszer. sza van. Találunk ezek között a törvényben elő nem forduló jogszabályokat is. E részben pedig óvatosságra figyelmeztet az a tapasztalás, hogy a bírói gyakorlat már sokszor mellőzte a végrehajtási utasításokat, például a vagyonváltságot illetőleg megtörtént ez nemcsak a kir. közigazgatási bíróságnál, hanem az országos pénzügyi tanácsnál is. A jövedelem- és vagyonadóra vonatkozó s a múlt évben kiadott végrehajtási utasítás szintén kiváló pénzügyi jogi munka, mégis olyan törvényhozási intézkedést provokált, mely eddig páratlanul áll. Az 1922 :1. törvény 8. §-át értem, mely elrendeli, hogy az 1920. és 1921. évi jövedelemadó és vagyonadó megállapításánál a végrehajtási utasítás rendelkezéseit kell alkalmazni és nem a törvényt1 s egyúttal felhatalmazta a pénzügyminisztert, hogy a vagyon értékelésére új irányelveket állapíthasson meg. Ez a törvénynek degradációja. Történt pedig, amint maga a szóbanforgó 8-ik szakasz szó szerint kifejezi, az egyöntetűség biztosítása érdekében. Ez bevallása annak, hogy a törvény és a végrehajtási utasítás között nem volt meg a kellő egyöntetűség. Az adóteher arányos és igazságos elosztása az adójog egyik legnehezebb problémáját képezi s teljes megelégedésre meg nem oldható. A gazdasági osztályokban igen erős a hajlandóság arra, hogy mindenik a maga adóterhét tartsa a legsúlyosabbnak s már ez maga is keserű forrása az elégületlenségnek. Fuisting Bernhard, a híres jogász s a közigazgatási íötörvényszék tanácselnöke, aki négykötetes munkát írt a porosz egyenes adókról, ebben a munkájában igen találóan mondja, hogy a nagy adó súlyos teher ugyan, de sokszor nem szítja annyira a közelégüíétlenséget, mint az aránytalanul elosztott adó. Az arányos és igazságos adóztatás jogelve egészében csak akkor érvényesül, ha az adóteher az egyes gazdasági osztályokteherviselési képességéhez igazodik s ha az adónak az adóalanyok közötti felosztása igazságos. Ha most azt méltóztatik tőlem kérdezni, hogy a mostani adórendszer e tekintetben megfelelő-e, erre azt felelem, hogy a helyzet e részben lényegesen javult. Hogy az egyes gazdasági osztályok adóterhét számszerűleg kimutassam s abból vonjak következtetéseket, erről le kell mondanom. Erre nem elegendők egymagukban az adókulcsok, amit bizonyít az, hogy régebben a földadó kulcsa volt a legnagyobb (25, majd 20%), a föld adóterhe mégis kisebb volt, mint akár a házaké, akár a személyes kereseté. Az adóterhet számszerűleg az adókulcsnak és a valóságos jövedelemnek egymáshoz való viszonyából s a mi többes adórendszerünkben, az ugyanazon hozadékot vagy jövedelmet terhelő adók összesítéséből lehetne csak pontosan megállapítani. Már pedig a földadó kulcsa a kataszteri tiszta jövedelem s a házadó kulcsa a nyers házbérjövedelem %-ában van megállapítva, tehát ennél a két tárgyi adónál a valóságos jövedelem adva nincs. A jövedelemadóra és a vagyonadóra vonatkozó új törvény pedig még a közel jövő zenéje s annyit már tudunk, hogy az adókulcsok is változni fognak. 50 2—3. sz.