Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - Gyakorlati megjegyzések a jövedelemvagyonadó törvényekhez és az Utasításhoz

Joggyakorlat. JOGGYAKORLAT ••• Egyenes adók. 411. oszt. keresett 1875 : XXIX. t.-c. adó. 1. és 2. §. 1. A lakás egy szobájának albérletbe adása az üzletszerűséget még nem állapítja meg, üzletszerű haszonhajtó foglalkozásnak nem minősíthető, következésképpen az ebből eredő jövedelem III. oszt. kereseti adó alá sem vonható. Indokok: A kivetési iratok adataiból, a panaszosnak azokat kiegészítő s azokkal ellentétben nem álló előadásából megállapítható, hogy a panaszos terhére megállapított III. oszt. kereseti adó alapjául az szolgált, hogy panaszos évi 920 korona bérért bérelt 2 szobás udvari lakásából 1 szobát évi 800 korona bérért albérletbe adott. Panaszos az 1875 : XXIX. t.-c. 1. §-a alapján, mint lakáskiadó, tehát mint olyan vonatott III. osztályú kereseti adó alá, aki haszonhajtó üzletet (foglalkozást) folytat. Az előbb megállapított tényállás alapján azonban panaszos III. osztályú keresetadó alá nem tartozik. Lakáskiadásból származó keresmény vagy jövedelem is keresetadó alá vonható ugyan az előbb idézett törvénycikk 1. §. utolsó előtti bekezdése és 2. §. c) pontja alapján, ha az haszonhajtó üzletként vagy foglalkozásként üzletszerűleg folytattatik az úgynevezett föbérletekhez vagy pensiokhoz hasonlóan, tekintet nélkül arra, hogy a lakások vagy lakrészek bútorozva, vagy butorozatlanul, ellátással vagy anélkül hasznosíttatnak-e; de a saját magánlakás egy szobájának, bár haszonhajtó célzattal is, albérletbe adása az üzletszerűséget még nem állapítja meg s üzletszerű haszonhajtó foglalkozásnak nem minősíthető. Panaszos tehát azon az alapon, hogy saját magánlakásából 1 szobát albérletbe adott, helytelenül vonatott III. osztályú kereseti adó alá, miért*is a panasznak helyt adni s a panaszos terhére megállapított III. osztályú kereseti adó törlését elrendelni kellett. (Közig, bíróság 4596/1922. sz.) Betétváltság, 1921 : XV. t.-c. 2. §. 2. Az 1921 : XV. t.-c. 2. §. c) pontja alapján a vagyonváltság-mentesség nem igényelhető, ha a megbízás elfogadásánál a megbízott írásbeli értesítést nem adott. A megbízó rendelkezésének a számlakönyvben történt feljegyzése az írásbeli értesítést nem pótolja. Indokok: Panaszos a N. P. részvénytársaság budapesti cégnél 1920. évi december hó 19-én fennállott 333.546 K folyószámlakövetelésének a vagyonváltság alóli mentesítését az 1921 : XV. t.-c. 2. §. c) pontjának rendelkezései alapján kérte. Panaszos ugyanis vámmalmot építtetett és rendeztetett be az Első Magyar Gazdasági Gépgyárral. A költségek fedezésére — panaszbeli előadás szerint — a boreladásból befolyt összeget kötötte le a N. P. részvénytársaság cégnél akként, hogy az Első Magyar Gazdasági Gépgyár cég számlájának beérkeztekor a fizetés teljesítendő. A nevezett pénzintézet panaszos ezen rendelkezését a számlakönyvben feljegyezte. A közigazgatási bíróság panaszos előadásából megállapítja, hogy azok a feltételek, melyeket a hivatkozott t.-c. 2. §. c) pontja a megbízás folytán harmadik személynek kifizetendő folyószámlakövetelések vagyonváltság mentessége tekintetében előír, mind nem tartattak be és idézett törvényhely szerint a megbízást írásban kifejezetten kell elfogadni, ez pedig nem történt meg, mert a megbízásnak a számlakönyvben nem is bizonyítható időpontban történt feljegyzése az írásbeli elfogadással nem egyenlő. Az akkreditív ugyanis mint kétoldalú jogügylet joghatályossá akkor lesz, mikor annak elfogadásáról a megbízó értesítést nyer, mert mindaddig, míg ez az értesítésadás meg nem történt, a megbízó nem tudhatja, vájjon a megbízott a megbízást hajlandó-e elfogadni vagy sem. 1. sz. 37