Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A szolgálati és munkabérilletmények után járó kereseti adó megállapításának és lerovásának módja

A szolgálati és munkabérilletmények. minden megkezdett 1.000 korona után 75 korona adó jár, mert minden megkezdett 1.000 korona teljes 1.000 koronának veendő. Ha a szolgálati vagy munkabérjárandóság hetenkint 1.500 koronát,, illetve havonkint 5.000 koronát nem halad meg, akkor az adómentes. Abból a szempontból, hogy adott esetben a heti vagy pedig a havi járandóságokra vonatkozó adótételt kell-e alkalmazni, azt kell irányadónak venni, hogy a járandóság törvényben, szabályzatban, szerződésben, díjlevélben vagy megállapodás szerint milyen időtartamra szóló összegekben van megállapítva és annak kifizetése milyen időközökben esedékes, nem pedig azt, hogy a járandóságok kifizetése ezzel a megállapítással szemben esetleg rövidebb vagy hos*szabb időközökben történik. Ehhez képest az évi összegekben megállapított és havi részletekben esedékes járandóságok után a havi öszszegekre vonatkozó adótételek szerint kell az általános kereseti adót fizetni. Az adótétel megállapítása napi, heti, vagy félhavi illetmények után. Ha valaki az illetményét naponkint kapja meg, vagy az illetménye napokra van megállapítva s azt hetenkint kapja meg, az adót az egy hétre járó illetmény után megállapított tétel szerint, ha pedig félhavonkint kapja meg, úgy az egy hónapra járó illetmény után megállapított tétel felével kell kiszámítani és levonni. (T. 17. §. (2) bek.) (Példa: Egy gyári munkás, akinek napibére 300 korona, hat napon át dolgozott, az egész hetibére 6 X 300 = 1.800 korona, amelyből az adófokozat szerint 5 korona általános kereseti adót kell levonni. Ha azonban ez a munkás valamelyik héten bárminő okból csak öt napig dolgozott, minek következtében arra a hétre csak 1.500 korona bért kap, akkor ebből a hetibérből nem lehet adót levonni, mert a heti 1.500 K-t meg nem haladó kereset adómentes.) Ha a havi illetmények félhavonkint fizettetnek ki. akkor az egy hóra eső illetmény után járó adótétel szerint kiszámított adóösszegnek felét kell levonni. (T. 17. §. (4) bek.) (Példa: Valamely kereskedelmi alkalmazott a havi 16.000 K illetményét a hó 1-én és 16-án kapja meg; mind a két fizetés alkalmával a 16.000 K után járó 180 K adótétel felét, 90—90 K-át, s nem a 8.000 K után járó 20—20 K-át kell levonni.) Az adótétel megállapítása a heti, vagy havi illetmények együttes kifizetése esetében. Ha a heti, vagy havi illetmények több hétre, illetve több hónapra együttesen fizettetnek ki, az adót mindig az egy hétre, illetve egy hónapra eső illetmény után járó adótétel megfelelő szorzata szerint kell kiszámítani és levonni. (T. 17. §. (3) bek.) Ezt a rendelkezést olyan esetekben kell alkalmazni, amikor az illetmény szabály vagy megállapodás szerint heti vagy havi részletekben esedékes, azt azonban bármilyen okból egyszerre hosszabb időtartamra fizetik ki. Az, hogy a kifizetés előre vagy pedig utólagosan történik, ennek a rendelkezésnek az alkalmazása szempontjából közömbös. (Ilyen eset pl. az, ha a tisztviselő több hónapon át külföldön tartózkodik, ahonnan visszatérve, több hónapra járó illetményét egyszerre veszi fel. Vagy pl. egy gyári munkás hetibére megállapodás szerint 4.600 K, a munkás téli szükségletének bevásárlása céljából négy heti bérét 18.400 koronát előre kézhez kapja. A négy heti bér kifizetése alkalmával 320 K adóösszeget kell abból levonni, mert 4.600 K hetibérnek az. adófokozat szerint 80 K adótétel felel meg, ezt a hetek számával 4-el megszorozva, a szorzat 320 K.) Az adótétel megállapítása fizetési előleg esetében. Ha az adózó illetményének e&y bizonyos összegét fizetési előleg címén előre és egy összegben olyan feltétel mellett kapja kézhez, hogy azt meghatározott számú heti vagy havi részletekben az esedékes illetményből levonják, akkor az ilyen feltétel mellett kifizetett fizetési előlegből nem kell általános kereseti adót levonni. Az ezután kifizetett illetménynek heti vagy havi csonka részleteiből azonban nem ennek a tényleg kifizetett csonka összegnek megfelelő adótételt, hanem a fizetési előlegtérítmény hozzáadásával teljes összegre kiegészített illetménynek megfelelő adótételt kell levonni. Az adótétel megállapítása végkielégítések és nyugdíjmegváltások után. A végkielégítések és nyugdíjmegváltások az adótétel alkalmazása szempontjából szintén havi összegekre bontandók fel és az egy hónapra eső 1. sz. 27