Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 1. szám - A szolgálati és munkabérilletmények után járó kereseti adó megállapításának és lerovásának módja

A szolgálati és munkabérilletmények. ban; 2. a törvényben megállapított adótételekben. A belföldön kiszolgáltatott szolgálati és munkabérilletmények, az életjáradékok és a járadékszem visszatérő szolgáltatások (v. u. 7—9. §-ai) után az adótételek szerint, minden más forrásból származó jövedelem után a százalékos adókulcs szerint kell az általános kereseti adót fizetni. A házalók és a külföldi utazók azonban külön megállapított adótételek szerint fizetik a kereseti adót. A százalékos adókulcsot a szükséglethez képest legfeljebb 5%-ig maga a község (város) állapítja meg. Ha valamely községben (városban) ennél magasabb adókulcs alkalmazása elkerülhetetlenül szükségessé válik, akkor erre nézve a pénzügyminiszter engedélyét kell kérnie. A pénzügyminiszter előzetes engedélye alapján 10%-ig emelhető fel a százalékos adókulcs. A törvény 17. §-a tartalmazza a fokozatos adótételeket, amelyek szerint kell a kereseti adót a belföldön kifizetett szolgálati és munkabérilletmények, az életjáradékok és járadékszerü visszatérő szolgáltatások után leróni. A lerovás módját és annak anyagi és alaki szabályait külön cikkünk tárgyalja. A százalékos adókulcs szerint járó általános kereseti adót a felek bevallásai és egyéb adatok alapján évenként lajstromban vetik ki, a belföldi szolgálati és munkabérjárandőságok után fizetendő kereseti adót nem vetik ki, hanem azt a munkaadók kötelesek a járandóságokból azoknak kifizetése alkalmával levonni és az üzlettelep helye szerint illetékes községi (városi) pénztárba beszolgáltatni. II MII MIM IMII IMI IIIIIIIII MII MII MIM IMIIM MII IMIM MII III HM II I MII IIIIIIIII MII IMIMIIMIMIMM IMI II MII IMIM MIMII IMIIM IMII! XA szolgálati és munkabérilletmények után járó kereseti adó megállapításának és lerovásának módja. Az általános kereseti adóról szóló törvény szerint az alkalmazottak (tisztviselők, munkások, cselédek) szolgálati vagy munkabérjárandóságai után is kereseti adót kell fizetni. Adó alá tartozik mindennemű szolgálati járandóság, tekintet nélkül arra, hogy annak összege állandó vagy változó-e, hogy azt pénzben vagy más javakban szolgáltatják-e ki. Szolgálati illetménynek számít a szolgálati viszonyból származó mellékkereset is, amilyen pl, a tanárnak a tandíjjutaléka vagy a vizsgadíja, a körorvosnak a szabályrendelet szerint járó látogatási díja, a községi és a körjegyzőnek a magánmunkálatért járó díja, a lelkésznek az egyházi cselekményekért a hívektől járó díja, a pincéreknek, bérkocsisoknak, borbélysegédeknek a szokásos borravalókból, a házfelügyelőknek a kapupénzekből származó bevétele stb. Kereseti adót kell fizetni a nyugdíj, a kegydíj, a nevelési járulék után, a végkielégítés vagy a nyugdíjmegváltás után is. A természetben járó iletménynek pénzbeli értékét a helyi forgalmi érték szerint kell megállapítani. Nem tartozik -kereseti adó alá a hivatali vagy szolgálati kiadással (pl. utazással) egybekötött illetmény, a betegségből vagy halálesetből kifolyólag kapott segély vagy temetési járulék, a szolgálati illetmény fejében haszonélvezett ingatlanból származó jövedelem, amilyen pl. a plébánosnak a plébánia földjeiből szerzett jövedelme. Az említett szolgálati vagy munkabérilletmények után fizetendő kereseti adót a törvényben meghatározott adótételek szerint kell megállapítani. Ezek az adótételek a következők: 1. sz. 25