Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. Törvénykezési illeték. 1!U4:XLH1 r.-c. 10. §. 65. Bérmegállapítási ügyek a nem peres eljárás alá esö ügyeknek tekintendők. Indokok: Az 1914 : XLIII. t.-c. II. fejezetében a must szóban forgó eljárás és határozat ugyan nincsen felsorolva, de ebből még nem következik, hogy a jelen esetre a törvény 19. §-a nyerne alkalmazást. Hz az eljárás ug.\ anis a törvény meghozatalakor még nem volt életben, csak utóbb statuáltatott. Az erre vonatkozó 2300/1921. M. E. számú rendelet 55. §-ának hetedik bekezdése pedig úgy rendelkezik, hogy ezekben az ügyekben a bíróság általában a polgári perrendtartás szabályainak szem előtt tartásával jár el. S ugyanezen rendelet 55. §-ának utolsó előtti bekezdése a bérmegállapítási ügyekben lerovandó illetékre egyenesen azt rendeli, hogy ezekben az ügyekben ..az érvényben álló jogszabályokban (1914: XLIII. és 1920 : XXIV. t.-c.) a nem peres eljárásra megállapított rendelkezések iránj adók". Az eljárást szabályozó s az 1914 : XLIII. és 1920: XXIV. t.-c. életbelépte után kibocsátott ez a rendelet tehát ezeket az ügyeket kifejezetten a polgári perrendtartás szabályai s az 1914. évi XLIII. és 1920 : XXIV. t.-c. rendelkezései alá utalja, miből következik, hogy helyes a pénzügyigazgatóságnak az az álláspontja, hogy ezekben az ügyekben hozott határozatok az 1914 : XLIII. t.-c. hatálya alá esnek s ezekre a törvény II. fejezetében foglalt rendelkezések irányadók, mert egyébként panaszosnak arra alapított érvelése, hogy a bérmegállapítás iránt folyamatba tett ügyek nem peres eljárás keretében nyernek elbírálást s ezekben az ügyekben a bíróság nem ítélettel, hanem végzéssel határoz, nem helytálló. Az 1914: XLIII. t.-c. II. fejezete ugyanis általában bírói határozatok s nem kifejezetten csak ítéletek illetékéről rendelkezik. A törvény ezen fejezetében foglalt 11. §. S. és 9. s 16. §. 1. pontjában felsorolt ügyek is nem peres eljárás alá tartoznak s ezekben az ügyekben is a bíróság nem ítélettel, hanem végzéssel határoz, mégis ezekben az ügyekben hozott határozatokra ítéleti illeték lerovása kötelező. Az a körülmény, hogy a bérmegállapítási ügyekben külön eljárási költség is lerovandó, a kérdés elbírálására döntő befolyással ugyancsak nincsen, mert az előbb idézett rendelet 55. §-ának utolsóelőtti bekezdésében foglalt további rendelkezés szerint „az igazságügyminister a bélyegilletéken felül külön eljárási költséget állapíthat meg" s az e tárgyban kibocsájtott 18.000/921. I. M. rendelet 1. §-ában foglalt, ezzel egybehangzó rendelkezés szerint bér felemelését vagy leszállítását kérő fél a nem peres eljárásra megállapított bélyegilletéken leiül a kérelemnek a bíróságnál előterjesztésekor külön eljárási költséget köteles leróni, amelynek mérvét egyúttal az ugyanazon szakasz 2-ik bekezdése szabályozza. Ez a költség tehát nem helyettesítője a határozati illetéknek, hanem a „bélyegilletéken felül" járó, „külön eljárási költség''. Minthogy pedig az eljárás tárgyának értéke az eddigi 5000 korona bér és a vitás 12.000 korona bér között mutatkozó 7000 korona különbözet az 1914 : XLIII. t.-c. irányadó 14 §-a helyébe lépett 1920 : XXIV. t.-c. 30. 5. pontjában foglalt rendelkezések szerint ez ügyben a panasszal megtámadott határozattal egybehangzólaü 200 korona, mint amennyi le is rovatott. Illeték visszatérítésének tehát jelen esetben helye nincsen, miért is a panasznak mint alaptalannak hely adható nem volt. (Közig, bíróság 3642/1922. sz.) Fényűzési forgalmi adó. 1920: XVI t -<•. i. i 66. Jogérvényesen létrejött adásvétel után a fényűzési forgalmi adó törlése nem igényelhető azon a címen, hogy az eladó az átruházott tárgyat visszavette. Indokok: Panaszostól a sérelmezett 500 korona fényűzési forgalmi adót azért követelik, mert az 1921. évi január hó 18-án kiállított 53.050/1920— sz. eladási bárca szerint átruházott 1082. raktári számú blouse és 6314. raktári számú kalap után beszedett 500 korona fényűzési forgalmi adót az 1921. évi január havi adóvallomási ívbe be nem jegyezte, panaszos pedíg az adó törlését azért kéri, mert a szóban forgó 14. számú bárcát elrontotta, t. i. a 2000 koronás kalap a bárcán tévesen jegyeztetett fel. a bárcát a bárcafüzetbe visszahelyez4 — 5. SZ. 1.61.