Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Joggyakorlat. mával alkalmazandó értékelést szabályozza. E rendelet az értékpapíroknak a mérlegekben való miként való értékelését szabályozza és e tekintetben a kereskedelmi törvénytől eltérő rendelkezéseket tartalmaz. Ezek a rendelkezések azonban teljesen azonosak a mult év januárjában kiadott 402/1922. M. E. számú rendeletben foglaltakkal. Általános elvként kimondja a rendelet, hogy az értékpapírok a rendeletben közölt kivételekkel legfeljebb az üzletév utolsó napjának megfelelő értékben vehetők fel a mérlegbe. Fix kamatozású papírok, ideértve a háború előtt kibocsátott magyar államadóssági címleteket is, névértéküknél magasabb értékben nem vehetők fel a mérlegbe. A magyar háborús államadóssági címletek legfeljebb a beszerzési áron vehetők fel, de semmiesetre sem nagyobb értékben, mint ahogy a legutóbbi mérlegbe felvétettek. Olyan társaságok azonban, amelyeknek államadóssági címletei az e címletek vagyonváltságáról szóló 1921 : XXIV. t.-c. értelmében vagyonváltság alá esnek (nevezetesen azok a társaságok, ame* ]yek az 1921 : XV. t.-c. szerinti vagyonváltságnak nem alanyai) a háborús államadóssági címleteiket legfeljebb a névérték 80 százalékával', a 100 ós 50 koronás címleteket pedig 85 százalékával vehetik fel a mérlegbe. Olyan címletek, amelyeknek a niosztrifikálási megjelöléssel való ellátását végleg megtagadták, a mérlegbe semmiféle értékben sem vehetők fel. Amennyiben a magyar háborús államadóssági címletek az üzletév utolsó napjának megfelelő forgalmi értéknél magasabb értékben vétetnek fel a mérlegbe, a társaság nem fizethet az előző évinél magasabb osztalékot. Ez a korlátozás az igazgatósági jutalékokra is alkalmazandó. JOGGYAKORLAT Egyenes adók. Társulati adó. 1909: Vili, t.-c. 17. §. 43. Az alkalmazottak részére fenntartott étkezde és jóléti intézmények költségei üzleti kiadásnak minősülnek. Indokok: 1. Panaszos első sorban azt kifogásolja, hogy a tiszti étkezde 431.155 K 66 f költségei a mérlegszerű nyereséghez hozzáadattak. Panaszosnak ezt a kifogását a bíróság alaposnak találja. A másodfokban eljárt adóügyi bizottság ezt a kjérelmet az 1909 VIII. t.-d 1& !§-ának 3. pontja alapján elutasította, mert az étkezde költségei a vállalat részéről önkéntes adományt jelentenek a tisztviselők részére és ígv ^üzleti kiadásnak adózás szempontjából nem tekinthetők. A panaszos hiteles kiadványban csatolt közjegyzői okirat szerint a vállalat a gyártelepi vendéglőssel olyan megállapodásra lépett, hogy a vendéglős köteles a tisztviselőknek előre meghatározott árakon ebédet kiszolgáltatni, azonban az ebédek előállítási költsége és a tisztviselők által fizetett egységárak között mutatkozó többköltséget a vállalat fogja a vendéglősnek megtéríteni. Erre a megállapodásra azért volt szükség, mert a gyártelep távoli fekvése miatt a tisztviselők nagy része délben nem mehetett haza és a csepeli vendéglőkben való étkezés a tisztviselők illetményeit súlyosan terhelte volna. A vállalat tehát az illetmények emelése helyett ezt a megoldást választotta és a tisztviselők felvétele alkalmával előre közölte velük, hogy minő áron kapnak ebédet. Az ily módon keletkezett kiadást tehát önkéntes adománynak minősíteni nem lehet, hanm azt mint az alkalmazottak illetményeinek kiegészítő részét, üzleti kiadásnak kell tekinteni és mint ilyet a nyereségből le kell vonni. II. Panaszos további kifogása az, hogy a gyári népkonyha és szövet148 4-5. SZ.