Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az 1000 holdon felüli mezőgazdasági ingatlanok vagyonváltsága a bírói gyakorlatban

Rásida Üszkündzsüj. azt megtéríteni. Az ügyes és eredeti kiszámítási müveletet tehát — amely az 1922 : XVII. törVény 16. §-ában van ötletesen szabályozva — hárman végzik el logikus egymásutánban: 1. az adószámviteli hivatal (elöljáróság, városi adóhivatal), 2. a ház tulajdonosa és 3. a bérlő (vulgó lakó). Hogy ez a hármas kiszámítási tréfa mennyi munkaórát jelent egy olyan közepes budapesti háznál, amelyben húsz lakás van, annak pontos megállapítását magamnál tökéletesebb matematikusra kell bíznom. A legnagyobb szellem és ötletesség azonban a közüzemi pótlékról szóló szabályrendeletben tobzódik, amelyet a fővárosi házakra nézve az 1922. évi közgyűlés alkotott s amelyet részletesebben szemlénk más helyén olvasunk. A változatosság kedvéért ez már nem állami adó, hanem a város által teljesített szolgálatok ellenértéke, amelyet szintén a ház tulajdonosa fizet be, de szintén a lakó zsebéből. Ennél a furcsaságnál az 1920. évi május hó l-jén fizetett bér szolgál a felosztás alapjául. Ahhoz tehát, hogy a háziúr és a lakók Allahnak és az ő földi helytartóinak meg tudják adni azt, ami őket illeti, egyik helyen az előző évi november havi bér tizenkétszerese, a másik helyen az 1917. évi november havi bér tizenkétszerese, ötletesen kombinálva az adóévet megelőző év november havi bérének tizenkétszeresével, a harmadik helyen az 1920. évi május hó l-jén érvényben volt bér az irányadó. Hol van itt a szent egyszerűség, a sancta simplicitas! Tallózok azonban egyéb jogterületen is. Az 1922. évi új adótörvények az elsőfokú határozatok ellen benyújtandó fellebbezések határidejét 30 napban állapítják meg. A másodfokú határozat ellen a közigazgatási bírósághoz 'intézendő panasz határideje. 15 nap. A végrehajtási eljárás során felmerült szabálytalanságok ellen benyújtható panasz határideje az adókezelési törvény (1923 : VII.) 35. §-a szerint szintén 15 nap. Egészen közömbös az, hogy a jogorvoslati határidő 30, vagy pedig 15 nap, de valóban a dsinnek játéka, hogy egyazon jogrendszerben egyik jogorvoslatra több, a másikra kevesebb határidő van engedélyezve. Az adóköteleseknek kilencvenöt százaléka nem végzett jogot; a jogot végzetteknek kilencvenöt százaléka az adótörvények halmazáról halvány sejtelemmel sem bir. Az alaki jogerőknek milyen hatalmas igazságtalanságaira fog vezetni ez a khaotikus rendszer, amelyben minden egyes aktusra más és más jogorvoslati határnap van megállapítva.Távolabb a kérdések ezrei merednek felém és keresem és nem találom rájuk az erkölcsi megokoláson nyugvó választ. Miért nem kongruens egymással két olyan adónem, mely azonos tárgyi alapon kell, hogy felépüljön, mint a társulati adó és az általános kereseti adó? Miért tartalékolhat az egyiknek alanya így, meg amúgy, és miért nem tartalékolhat a másiknak alanya sem így, sem amúgy? Miért értékelhet vissza az egyik és miért nem értékelhet így a másik? Miért jövedéki kihágás valami az egyiknél és miért adócsalás ugyanez a másiknál? Miért űzök én fényt adókötelesen, mikor a Belvárosiban megiszom a magam habtalan kávéját, — és miért űz fényt adómentesen az a pompás autó, amely odamenet és visszajövet elsíklik mellettem és az utca sarát szent törvényszerűséggel végigfreccsenti az utolsóelőtti ruhámon? Kérdések, melyekre a sic volón kívül mást választ nem találok, Kérdések, melyek arra valók, hogy velük a többi utánuk nyomulókat elnyomhassuk. De egyúttal kérdések, melyek arra is valók, hogy megérleljenek egy gondolatot, amely a sárga fóliánson úgy van leírva, hogy: rásida üszkündzsüj. Ryán. 4—5. sz. 141