Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Ferenc: Az új közadó kezelési törvény. Az árverésen befolyt vételárnak elszámolása a 60. §. szerint, tekintettel arra, hogy az összes közszolgáltatásokat ezentúl egy és ugyanaz a hatóság hajtja be és hogy ez köteles a végrehajtási eljárást valamennyi közszolgáltatásra egyformán kiterjeszteni, az egyes tartozások esedékességének sorrendiében történik és ha az egy napon esedékessé vált közszolgáltatások teljesen nem fedezhetők, azok arányosan törlesztendők. A máshonnan behajtás végett kimutatott közszolgáltatásoknál azonban az esedékesség napja helyett a hátraléki kimutatás kézhezvételének napja veendő alapul, mert kétségtelen, hogy a behajtó közegek a kimutatás kézhezvétele előtt az ilyen hátralék behajtása iránt nem intézkedhettek. A 62. §. az 50 koronánál kisebb összegek után az adóbehajtási illetékek felszámítását nem engedélyezi, mert hisz kétségtelen, hogy az ilyen kisebb összegeknek a behajtása sokkal többe kerül, mint amennyit a hátralék kitesz, másrészt kimondja, hogy az a fizetési halasztást nyert adózó, ki a fizetési feltételeket betartja, a fizetési halasztás engedélyezése után kizárólag biztosítás céljából foganatosított zálogolások után adóbehajtási illetékkel meg nem terhelhető. Az 1909 : XI. t.-c. ama rendelkezését, mely szerint a végrehajtási eljárás során alkalmazott tanú és a becsüs napidíjat nem kaphat, a törvény mellőzte, a községeknek tetszésére bízva, azt, hogy adnak-e a becsüsöknek és tanuknak napidíjat vagy sem. A behajtás ellenőrzését ezentúl az állampénztárak látják cl. Ennek folytán a községek a behajtás menetéről az igazgatóságnak már nem tesznek havonkint ielentést. Amennyiben a p'énzügyigazgatóság állami közegeket a községekbe felelősség kimondása nélkül — akár bizonyos időtartamra, akár bizonyos követelések behajtása céljából — kirendelt, ezek költségét, ha a kirendelést nem a község kérelmezte, a 68. §. szerint az államkincstár fedezi, de ebben az esetben az adóbehajtási illetékek szintén az államkincstárt illetik. A végrehajtási eljárást a pénzügyigazgatását* a törvény 70. §-a értelmében a fél kérelmére köteles felfüggeszteni olyankor, ha az adózó adójának törlését oly jogcímen kéri, amelynek alapján a tartozás a vonatkozó törvényes rendelkezések értelmében törlendő, úgyszintén akkor is, ha a fél hitelt érdemlően igazolja, vagy ha a pénzügy igazgatóság a rendelkezésre álló adatok alapján minden kétséget kizáróan megállapítani tudja, hogy az adózó folyó évi adótartozása az előző évihez képest lényegesen csökkenni fog. Az elsőfokú kivetés ellen a kellő időben beadott fellebbezés esetében köteles a pénzügyigazgatóság intézkedni aziránt, hogy a követelés ama részére nézve, mely az előző évre kivetett, illetőleg a fél bevallásának változatlan elfogadása esetében kivethető összeggel szemben ugyanazon vagyon vagy jövedelem után tehertöbbletnek állapíttatott meg, az érvényesítés a beadott fellebbezés elbírálásáig függőben tartassék. Önk'ént érthetően, ha a fél fellebbezésében bevallását helyesbíti, úgy hogy a fellebbezésben foglaltak szerint több adót fog fizetni, mint eredeti bevallásának változatlan elfogadása esetében, a behajtás csakis a fellebbezésben foglaltaknak változatlan elfogadása esetében kivethető összeggel szemben mutatkozó tehertöbblet erejéig tartandó függőben. A VII. fejezet a vegyes rendelkezéseket tartalmazza. A 71. §. a hátralékos köztartozások telekkönyvi biztosítása körüli eljárást lényegesen egyszerűsíti, amennyiben a pénzügyigazgatóságokat, mint közvetítő hatóságokat teljesen kiküszöböli és a hátralékok telekkönyvi biztosítása, valamint a kifizetett tartozások telekkönyvi törlése iránti intézkedések megtételét, közvetlenül a tartozásokat nyilvántartó hatóságok hatáskörébe utalja. Ennek folytán természetesen a telekkönyvileg bekebelezett tartozások nyilvántartását is ezek a hatóságok fogják vezetni. Amennyiben valamely törvény egy veszélyezettnek minősített közszolgáltatásnak soronkívüli kivetését megengedi, a törvény 73. §-a értelmében annak kivetésekor a pénzügyigazgatóság a kivetett összeg soronkívüli 114 4—5. sz.