Az adó, 1923 (11. évfolyam, 1-10. szám)

1923 / 4-5. szám - Az új közadó kezelési törvény

Kölbig Ferenc: Az új közadó kezelési törvény. •és XII. t.-cikkek novelláris módosítása helyett a közadók kezeléséről új törvényt alkotni és abban az együttes kezelést is szabályozni. így jött létre .az 1923 : VII. t.-c. Ennél az új törvénynél — okulva az 1909 : XI. t.-c. viszontagságain — kiváló gond lett arra fektetve, hogy az adónemek felsorolása, a különféle taxaciók lehetőleg mindenütt mellőztessenek és az egész kezelési rendszer olykép építtessék ki, hogy az adótörvényeknek bármily módosítása avagy bármily új adóknak behozatala esetén, az együttesen kezelt közadók kezelésénél mást mint a nyomtatványok fejfeliratait ne kelljen változtatni. Másrészt kiváló gond lett arra is fordítva, hogy az adókezelési törvény az egyéb törvényektől lehetőleg íüggetlenesíttessék. Ennek folytán ez a törvény alig tartalmaz más törvényekre való hivatkozást, hanem e helyett az •illető rendelkezéseket felöleli, természetesen a szükséges módosításokkal. Az új törvény mindenben számol a mai kor követelményeivel és ha .a dolog természeténél fogva a régi kezelési törvények helyes rendelkezéseit esetleg nem is szó szerint, de értelmileg változatlanul át is veszi, az eljárást az egész vonalon egyszerűbbé teszi. Az 1923 : VII. t.-c. azonban két lényeges újítást léptet életbe és pedig egyrészt a községek által kezelt összes közadók kezelésének az egyesítését. másrészt a közadók módjára való behajtásnak az egyszerűsítését és a bírói végrehajtási eljárás szabályai alól való függetlenítését. Az egyéb újítások részben ennek a két újításnak, részben a fentebb ismertetett alap•elveknek — az eljárás egyszerűsítésének — természetes folyományai. Az alábbiakban a törvény egyes szakaszainak sorrendjében ismertetem azokat az újításokat, amelyeket az 1923 : VII. t.-c. elrendel, ellenben azoknak a rendelkezéseknek az ismertetését, amelyeket az új törvény a jelenleg érvényben lévő jogszabályokból vesz át, illetve tart fenn, mellőzöm, minthogy azok e lap olvasói előtt amúgy is ismeretesek. Az I. fejezet általános rendelkezéseket tartalmaz. Az egyesített kezelés alapelvét a 2. §. állapítja meg, amely szerint a községek által kezelt mindazokat a közszolgáltatásokat, melyek negyedévi részletekben szedetnek és hajtatnak be, tekintet nélkül arra, hogy kit illetnek, minden községre nézve úgy az előírás, valamint a nyilvántartás, Jerovás, behajtás, biztosítás és leírás tekintetében együttesen kell kezelni. Fgyüttesen lesznek tehát kezelendők az állami, a vármegyei és a ^községi adók, a birtokrendezési költségjárulékok, a különféle kamarai illetékek és ott, ahol azokat a község kezeli, a vízszabályozási járulékok és a hitközségi adók is és pedig tekintet nélkül arra, hogy azokat az állami adók alapján avagy pedig önállóan, más alapokon vetik ki. A rendesen visszatérő közszolgáltatások közül ezentúl már csak a búzaértékben fizetett iöldad,ó a szolgálati és munkabérviszonyból származó jövedelem után az 1922 : XXIII. t.-c. 17. §-a szerint járó általános kereseti adó, a fegyveradó, valamint az ebadó lesznek külön kezelendők. A II. fejezet az adókivetésnek általános szabályait tartalmazza. E tekintetben a legfontosabb újítás az, hogy az adózót, ha a pénzügyigazgatóság ezt felvilágosítás, vagy vallomástétel céljából megidézni óhajtja és az nem az igazgatóság székhelyén lakik, lakóhelyének községi elöljáróságához kell megidézni. Ennek folytán a községi elöljáróknak ismételten feladatuk lesz az adózókat az igazgatóság által meghatározott kérdésekre kihallgatni, a tényállásokat tisztázni. Ez a községi elöljáróságok részére .kétségielenül tehertöbbletet jelent, de ha figyelembe vesszük azt, hogy az általános kereseti adónak a községek részére történt átengedése folytán ma már a községnek és a kincstárnak az adózás eredményes voltához fűzött érdekei azonosak és hogy a községeket megillető általános kereseti adó alapjainak a megállapítása a pénzügyi hatóság feladata, a községi elöljáróságoknak is fokozottabb mérvben kell az adóalapok megmunkálásánál a pénzügyi hatóságoknak segítségére lenni. A tanuk kihallgatását illetően elrendeli a törvény 6. §-a, hogy annak helyéről és idejétől ezentúl az adózót is értesíteni kell, aki azon akár -személyesen, akár igazolt meghatalmazottja útján részt vehet, a tanúhoz 4—5. sz. 107