Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A betétváltság kivetésénél felmerült gyakorlati kérdések

Dr. Borda János: A betétváltság kivetésénél felmerült gyakorlati kérdések. Hogy a felesleges ismétléseket elkerüljem, ott ahol betétről lesz szó, hozzáértendő a folyószámla és betét is. A törvény 2. §. c) pontja mentesíti az u. n. akkreditív követeléseket. Az U. 5. §-ának c) pontja szerint akkreditív esettel állunk szemben akkor, ha a meghitelező üzletfél egy harmadik személy részére egy meghatározott összeg erejéig hitelt nyit olyképen, hogy ez a harmadik (meghitelezett) személy ezt az összeget egészben, vagy részben bizonyos feltételek mellett — leggyakrabban számla- vagy fuvarlevélmásodlat ellenében — igénybeveheti. Minthogy az Utasításban adott ezen magyarázat nem fedi a törvény erre vonatkozó rendelkezését, mert a törvény nem hitelről, hanem megbízás folytán keletkezett folyószámlakövetelésről beszél, ezen okból nézeteltérések és viták merültek fel arra nézve, vájjon minden megbízás folytán keletkezett ily követelés mentes-e, illetve, hogy minden ily követelés akkreditív-e s így az ily követelések általában menteseknek tekinthetők-e? -A törvény és Utasítás között ez az ellentét azonban csak látszólagos, mert amennyiben akkreditív követelésről van szó, az egyik fél szempontjából a „folyószámla" hitel, a másik fél szempontjából pedig követelés s így valóságban ellentét nincsen, mert a törvény csak az olyan megbízásokból származó követeléseket kívánta mentesíteni, melyek akkreditívek, aminek a törvényhozás a törvény szövegében az akkreditív szónak zárójelben való feltüntetésével is kifejezést adott. Nyilvánvaló tehát, hogy nem níinden megbízás folytán keletkezett követelés mentesíthető a betétváltság alól, hanem csak azok, melyek az Utasításban adott magyarázat szerint akkreditív keletkezésüek1. Ilyen meghitelezés (akkreditív) esete forog fenn, ha például egy építési vállalkozó a részére szállított árúkat az esedékesség idejében nem tudja kifizetni és a pénzintézeteknek megbízást ád, hbgy részére a pénzintézettel történt megállapodáshoz képest nyitandó hitel terhére a szállító cégnek fizetéseket eszközöljön a terhére kiállított számlamásodlat ellenében. Ezen eset tehát nem egyéb, mint egy terhelt követelés, melynek egyik oldalán a meghitelező tartozása, a másik oldalán pedig a meghitelezett követelése van a folyószámlán vezetve. A törvény csak az ilyen terhelt megbízás folytán keletkezett folyószámlaköveteléseket kívánta mentesíteni a vagyonváltság alól, az egyéb u. n. egyszerű megbízások (átutalások) folytán keletkezett követelések váltságkötelesek. Ha tehát valaki oly megbízással utalt egy pénzintézetnek bizonyos összeget, hogy azon például értékpapírokat vásároljon, az ilyen követelés, amennyiben a zárolás napján (forduló napon) a vásárlás még nem történt meg, vagyonváltságköteles, mert ezen a napon a követelés megterhelve nincsen s így terhes követelésnek nem tekinthető annál kevésbbé, mert a törvény fennt idézett pontja éppen azt célozza, hogy az ilyen követelések ki ne bújjanak a vagyonváltság alól. (1. a Joggyakorlat rovatában közölt 4.579/921. sz. bír. ítéletet.) Az ilyen átutalás folytán keletkezet betét, folyószámlakövetelés és letét tehát a már eredetileg terhelt akkreditív természetű követelésektől megkülönböztetendő. A törvény 2. §. k) és az U. 5. §. k) pontjában tárgyalt mentesség csak az árvaszékek gyűjtőpénztárainak és tartalékalapjainak betétjeire vonatkozhatik és így az oly betétekre, melyek a kiskorúak neve alatt szerepelnek, bár azokat az árvaszék kezeli is, nem vonatkozik az ezen pont alatti mentesség, mert különben indokolatlan mentességet élveznének más hasonló viszonyok között lévő nem kiskorúakkal szemben. A törvény 2. §. I) és az U. 5. §. I) pontjában említett mentességek elbírálása nem lehet kétséges, ha a betét céljának, rendeltetésének megfelelően van feltüntetve. Azonban gyakori eset, hogy általánosan „egyházi betét" névvel van megjelölve, vagy „ref. egyház", „izr. hitközség" név alatt szerepel a betét. Ilyenkor már kétséges, hogy az ily nevek alatt 2. sz. 63