Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 2. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények
Dr. Nyulászi János: Adó- és illetékügyi egyezmények. megállapítja azt, hogy egyik állam mit „ne" bántson a másik által már megadóztatott jövedelemből, s inkább nemzetközi megállapodások útján szabályozandók. Azonban van ezeknek még egy másik oldaluk is. Az állam a saját maga belátása alapján, s nem szerződések folytán nyújt kedvezményi azoknak, kik a másik gazdasági terület „gazdasági áthatolásának" munkájában részt vesznek. Ezek a kérdések kizárólag a belső törvényhozás feladatai, s kapcsolatosak a nemzeti elzárkózás s az abszentizmus alább, 6. alatt jelzendő kérdéseivel. 4. A nemzetközi szerződések által szabályozott kérdések közé tartozik az állami hatalom érvényesülésének biztosítását szolgáló kölcsönös jogsegély kérdése. Egyik állam szerződésileg kötelezi magát arra, hogy a másik állam adóztatási jogkörének gyakorlását lehetővé teszi akkor is, ha az adóalany vagy adótárgy nincs többé annak hatalmi körében. Minél teljesebb az államoknak egymástól való elzárkózása, s minél inkább törekszenek arra, hogy nacionalizálás címén, vagy más címeken csússzék át a vagyon a másik állam területéről ő hozzájuk, annál kevésbbé lesznek hajlandók megengedni a jogsegély ezen fajtájának kiterjesztését, kénytelenek vagyunk azonban megállapítani azt, hogy a mi időnkben a vagyonoknak ide-oda való tologatása fokozott mértékben lett a régi időkkel szemben az adó alól való kibúvás eszköze, s pl. az 1919. év elején tartott, Szende-féle vagyonadó-ankéten nagyon sokan hangsúlyozták ez irányú nemzetközi megállapodások sürgős létesítését. 5. Tárgyunk gondolatcsoportjainak egy továbbiját alkotja az ú. n. adózáradék. Sok nemzetközi szerződés biztosítja azt, hogy az idegen, állampolgár adóztatási tekintetben nem részesül kedvezőtlenebb elbánásban, mint az illető állam saját polgára. E tárgy vitatása, s szabályozása körül sokszor tisztázandó, hogy az idegen állampolgár nincs-e kedvezőbb helyzetben saját polgárunknál. Sok oly adó vagy illeték van, mely a külföldit nem sújtja, s ezért annak termelési költségei lényegesen alacsonyabbak. (Gondoljunk, egyebektől eltekintve, nálunk a hadmentességi díjra, vagy a felmentettekért fizetendő adóra.) Az adózáradék alapgondolata egyébként az, hogy lehetőleg meg kell szüntetni minden oly adóztatási módot, mely lehetetlenné, vagy költségesebbé teszi egyik állam polgárának a másik állam területén való működést. 6. Ez a gondolat vezet el kérdéseink egy másik komplexumához, melynek középpontját annak eldöntése képezi, hogy az adóztatás alapját inkább a lakóhely képezze-e, értve ez alatt az illető jogalany gazdasági tevékenységének központját, vagy a súlyt inkább a honpolgárságra, a jogi személyek nemzeti hozzátartozóságára fektessük-e? Különösen ott érvényesül ezeknek a kérdéseknek nagy jelenösége, hol az abszentizmust szabályozzuk, s hol választanunk kell a közt, hogy polgárainknak gazdasági, létét is teljesen hozzáfűzzük az államhoz, iparkodunk megakadályozni azt, hogy^ö gazdasági egyéniségét a külföldön érvényesítse. Az abszentizmus megadóztatása ugyanis nemcsak azt jelentheti, hogy valaki az itt, a belföldön szerzett jövedelmét költi el külföldön, s őt ezért fokozott adóval sújtom, de jelenthet többet is, nevezetesen azt, hogy a külföldre kivándorlást megakadályozom az itteni vagyon és jövedelem fokozott megadóztatásával. A régi Magyarország nem igen törekedett arra, hogy polgárai a szomszédos államok gazdasági életében részt vegyenek. A mai Magyarország pedig kénytelen erre. De az abszentizmus szabályozása mint nemzetközi szerződési anyag is nagyfontosságú, s nem intézhető el pár szóval, mint a múltban, mert Magyarországra nézve területének szétszakadozása folytán igen nagyjelentőségű, hogy az utódállamok a területükön vagyonnal s jövedelemmel rendelkező egyéneknek ne tegyék lehetetlenné súlyos adóterhekkel a Csonka-Magyarországon való tartózkodást. 7. Az illetékeknél is előállanak mindazok a problémák, melyek a közgazdasági élet és az adók közti viszonyban jelentkeznek. Itt is látjuk a kettős illetékezés jogi méltánytalanságát és gazdasági hátrányait, az ügyletkötési hely és a gazdasági hatályosulás közti versenyt, mely kérdések szabályozásánál ismét ellentétbe kerülnek az állam pénzügyi érdeke s a 2. sz. 61
