Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A részvényváltság a mérlegben

br. Görög Frigyes: A részvényyáltság a mérlegben. tött és tartalékolt bevételeket is a váltságfizetés eéljára fordítani, amikor is ez adómentesen történhetik. Az Utasítás kifejezetten is kijelenti, hogy az adómentesség „bármely évből származó" latens•tartalék felhasználása esetén is fennáll, tehát kétségkívül fennáll a íolyó év latens tartalékainak felhasználásakor is. Az az intézet tehát, amelynek korábbi évekfiöl el nem számolt tartalékai nincsenek, az 1921. év bevételeiből is tartalékot hasíthat ki és ezt a tartalékot fordíthatja a részvényváltság mérlegszerű ellentételezésére. A törvény értelme és az Utasítás kifejezett szavai szerint is ebben az esetben a részvényváltság a vállalati kereseti és hadinyereségadó alapjához hozzá nem üthető. De ha a helyzet így áll, akkor indokolatlan és végeredményben csakis igazságtalanságokra vezető formalizmus volna az adómentesség kedvezményét arra az esetre szorítani, ha a részvényváltság a titkos tartalékból fedeztetik. A fentiek szerint titkos tartalék a folyó év bevételeiből is bármikor képeizhetö és így tisztán könyvelés-technikái kérdésen múlnék az, hogy valamely intézetet az adómentesség megillet-e, vagy sem. Ez pedig nem elfogadható eredmény, mert a törvény rendelkezése nem a könyvelési ügyességhez, hanem kizárólag a materiális előfeltételekhez fűződhetik. Ezek az előfeltételek pedig akkor is fennállanak, ha a társaság nem folyamodik a külön tartalék képzésévdl kapcsolatos könyvelési fogáshoz. Materiálisán pedig semmi különbség sincs a között, hogy a társaság a részvényváltság fedezetét 1920-ban vagy 1921-ben szerezte-e meg és ennélfogva ennek a részvényváltság adómentességéhez sem lehet köze. Mindezek szerint csak a törvény intenciójának-érvényrejuttatása és e mellett az őszinte könyvelés lehetővé tétele azt kívánja, hogy a váltságukat egy összegben fizető intézeteknél a részvényváltság összege — tekintet nélkül a könyvelés módjára — az adóalapból levonható legyen. E témakörbe tartozó másik kérdés a haáikölcsönkötvényékkel történő váltságfizetés esetén merül fel. Minthogy ezek a címletek az előző évi mérlegben rendszerint mélyen a névérték alatt vannak felvéve, a fizetésnél pedig a kötvényeket teljes mértékben kell számításba venni, felhasználásuk mérlegszerű nyereséget jelent. Kérdés, hogy az így előálló nyereség a kereseti adó és a vállalati adó alapjának kimunkálásába bevonandó-e? A kérdést még a váltságukat egy összegben fizetendő intézetekre nézve sem oldja meg a mérlegtételek adómentes felértékelésének lehetősége, mert ez a felértékelés a törvény szerint az 1920. évi december hó 20-iki forgalmi értéken túl nem történhetik. A váltságukat részletekben fizető intézetekre nézve pedig ez a hivatkozás egyáltalában nem foghat helyet. Mivel pedig az így jelentkező nyereségnek adó alá vonása az egyes intézetekre nézve lényeges terhet jelentene, amely a hadikölcsönökkel való fizetés egész kedvezményét is illuzóriussá teheti, az intézetek a kérdést oly formában próbálják megoldani, hogy a váltságot készpénz és hadikölcsön szerint megosztva állítják a mérlegbe, vagyis az effektív váltságot a hudikölcsönökön eszközölt 56 2. S2