Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - Részletkérdések a vagyonváltságról szóló első törvény köréből

Dr. Lénúrt Vilmos: Részletkérdések a vagyonváltságról. A kérdés már most az, hogy miként biráltassék el az a folyószámlakövetelés, illetve az a folyószámlakövetelésszaporulat, amely 1920. évi december hó 19-én akként mutatkozott, hogy a december 16-ika és 19-ike közötti időben eladott tőzsdei papírok ára december 19-én már a fél javára volt írva? A kérdés — véleményünk szérint — azon az alapon döntendö el, hogy az ekként jóváírt összeg 1920. évi december hó 19-én a fél olyan feltétlen követelésének tekinthető-e, amely felett a fél 1920. december 19-én rendelkezhetett? A K. T. 368. §--a szerint a pénzintézet az értékpapírokat mint a fél bizományosa adta el, tehát az eladás a pénzintézet nevében, de a fél részére történt. A K. T. 374. §-a szerint az eladási ügylet» bői származó követelés ai fél követelésének tekintendő. A pénzintézet által kötött eladási ügyletből a félnek, illetve az ő nevében eljáró pénzintézetnek arra nyílott joga, hogy a tőzsdetanács által megállapított leszámolási na/pon az értékpapírok a vevő által átvétessenek és az értékpapírok átadása ellenében (Zug im Zug) a vétefar kifizettessék. A pénzintézet tehát a vevőtől a leszámolási nap, illetve ezen napon az értékpapírok átadása előtt nem igényelhette a vételárnak kifizetését, amiből folyik, hogy a pénzintézet sem volt köteles a vételárt a leszámolási nap előtt és az értékpapíroknak a fél által való átadása előtt a félnek kifizetni, illetve javára írni, tehát a félnek sem volt igénye arra, hogy a leszámolási nap előtt a vételár kifizetését vagy folyószámlája javára való irását a pénzintézettől követelhesse. A jogi helyzeten mi változást sem idéz elő, ha a pénzintézetet egyúttal önszerződő félnek tekintjük is. Az eladás napjai és a leszámolás napja közötti időben egy le nem bonyolított ügylettel állunk szemben, amely ügyletből a félnek a pénzintézettel szemben pénzkövetelése, illetve folyószámlakövetelése csak az ügylet lebonyolítása, vagyis az értékpapírok átadása ellenében, a vételárnak a pénzintézet giroszámlája javára történt írása után, keletkezett. Ebből pedig következik, hogy a félnek az értékpapírok eladásából 1920. évi december hó 19-én folyószámlakövetelése nem volt és ilyen felett még az esetben sem rendelkezhetett, ha a pénzintézet az eladási összeget a leszámolás napjakort valutával a fél javára is írta. Kitűnik ez abból is, hogy, ha a pénzintézet a fél iránti előzékenységből a leszámolási nap előtt esetleg ki is fizeti a vételárat, a pénz felvételétől a leszámolási napig terjedő időre a felet kamattal megterheli. De kitűnik ez abból is, hogy ha az értékpapírok esetleg nem voltak a pénzintézetnél a fél letétjében, hanem a fél által az eladás után voltak a pénzintézetnek átadandók és a fél a leszámolási napig az értékpapírokat a pénzintézetnek nem adta át, a pénzintézet a jóváírást szükségképen stornírozta. Az érem másik oldala az, hogy ha ugyanilyen körülmények között a fél tőzsdei értékpapír vevőjeként szerepel és a pénzintézet a december 16-ika után vásárolt értékpapírok árával a fél folyószámláját a leszámolási nap előtt megterhelte és ezzel a fél aktív i2 2. SZ.