Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése
Joggyakorlat. csak ez az összeg képezheti, a panaszolt határozat törvényes indokain felül helytállónak elismerni még azért sem lehetett, mert az 1918 : XI. t.-c. 57. §-a értelmében ez a 10.000 korona, mely az „eladó adósságát képezte s a vételárba betudatott, a vételárhoz számit. (Közig, bíróság 2.264. 1920. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918 : XI.U.-c 60 § 13. Ha a vételi ajánlat hatálya felfüggesztő feltételtől függ, ennek teljesüléséig az illeték befizetését függőben kell tartani. Indokok: Az ingatlanra vonatkozó vételi jog megszerzését eredményező, vagyis azt az egyoldalúan kötelező jogügyletet, amely valakinek a javára azt a jogot alapítja meg, hogy meghatározott idő alatt mástól ingatlanra vonatkozó tulajdonjognak meghatározott pénzösszegért való átruházását követelhesse, az 1918 : Xí. törvény 6. §-a értelmében az illetékszabályok alkalmazása szempontjából úgy kell tekinteni, mintha adásvevési szerződés volna, vagyis az adásvevési szerződést már a vételi jogot megalapító ajánlat elfogadása előtt, annak tudomásul vételével megkötöttnek kell venni. A törvénynek ebből a rendelkezéséből okszerűen következik, hogy az a körülmény, hogy föltétlen ajánlatnak az elfogadása még nem történt meg, az adásvevéstől járó illeték esedékességére befolyással nem lehet, ellenben ha az ajánlat hatálya felfüggesztő föltételtől függ, ennek a teljesüléséig az illeték' befizetését a 60. §. második bekezdése szerint függőben kell tartani, mert ilyen esetben a föltétel a tudomásul vett ajánlat által képviselt adásvevési szerződés hatályosságát is felfüggeszti és ha nem teljesül, a vevőnek kijelölt fél nemcsak tulajdonjogot, hanem vételi jogot sem -szerez, illetéket tehát egyáltalában nem tartozik fizetni, mert a 61. §. szerint járó fokozatos illeték követelésének is csak akkor van helye, ha a vevőnek kijelöl* fél általa már ' megszerzett vételi joggal nem él, vagyis hatályt ajánlatot nem fogad el. (Közig, bíróság 796/921. sz.) Vagyonátruházási illeték. 1918 . XI. t.-c. 86. §• 14. A hagyaték nem minősíthető hivatalos beavatkozást igénylőnek pusztán azért, mert ahhoz ingatlanok is tartoztak. Indokok: Nem lehetett ennek a panasznak helyet adni a kir. pénzügyigazgatóság végzésében foglalt indokokon felül még azért sem, mert a panaszos beismerése szerint is, a kérdéses hagyaték utáni vagyonátruházási illetéknek esetében már az 1918 : XI. t.-c. rendelkezései az irányadók. Ennek 88. §-a pedig a hagyatékoknak illetékkiszabás céljából való bejelentési kötelezettségét illetőleg,— az eddig érvényben volt 1881:XXXIV. t.-c. 4. §. a) és d) pontjában foglalt vonatkozó rendelkezésektől eltérőleg, — akképen rendelkezik, hogy az örökös vagy az örökösök egyetemlegesen kötelesek minden olyan (tehát akár ingókból, akár ingatanokból álló) hagyatéki vagyonról szóló kimutatást az örökhagyó halála napjától számítandó 3 hónap alatt az illetékkiszabási hivatalnál beterjeszteni, mely hagyatékot érdeklőleg: a) az 1894 : XVI. t.-c. 2. §. 1—3. pontjaiban felsorolt esetek hiányában a bíróság az eljárást hivatalból megindítani nem tartozik és b) az idézett törvény 3. §-ában említettek a hagyaték bírói tárgyalását az örökhagyó halálától számított 90 napon belül nem kérték, tekintet nélkül arra, hogy az örökösödési bizonyítvány kiadásáért folyamodtak-e? Ebben a törvényes rendelkezésben az 1894 : XVI. t.-c. 2. §-ának 5. pontja, mely a 4. §-al kapcsolatban az örökösödési eljárást ingatlan hagyaték fennforgása esetében mindig hivatalból megindítandónak mondja ki, az illetékkiszabás végett való bejelentési kötelezettségét illetően megemlítve nem lévén, kétségtelen, hogy az illetékkiszabás végett való bejelentési kötelezettséget illetően a hivatalos beavatkozást igényelő és ebből az okból nem az örökösök, hanem a bíróság által bejelententendő hagyatékok eseteinek körét a régi az 1881 : XXXIV. t.-c. 4. §. a) pontjában foglaltakkal szemben az új törvény korlátozta; minélfogva illetékkiszabás szempontjából hivatalos beavatkozást igénylőnek a hagyaték nem minösít42 1. sz.