Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - Az 1922. évi egyenesadók kivetése

Joggyakorlat. I JOGGYAKORLAT 1 ... 1 JOGGYAKORLAT l ... 1 Egyenes adók. Jövedelemadó. 1909 : X. t.-c 2. § 1. Társas vállalatoknál részeik arányában az egyes tagokat kell adó alá vonni és az ezzel ellenkező az az eljárás, hogy az összes jövedelem után az egyik tag terhére vetik ki az adót, még akkor is szabálytalan, ha ebbe ez az adózó iél előzetesen beleegyezett. Indokok: A jövedelemadóról szóló 1909 : X. t.-c. 2. §-a szerint alkalmi vállalatoknál részeik arányában a tagok adóznak. Éppen ezért, tekintve hagy a kivetési iratok szerint sem volt vitás az, hogy a marhakereskedés társas vállalkozás volt s ennek iovedelmét a bizottság mégis egyedül L. Vilmos terhére állapította meg: a határozat szabálytalan. Az a körülmény, hogy nevezett ehhez a megállapításhoz előzőleg hozzájárult, a törvény fent felhívott rendelkezésével szemben figyelembe nem jöhetett. Ez okból — s a panaszolt határozattal nem érintett felekre vonatkozóan pedig az 1896 : XXVI. t.-c. 84. és 85. §-ai, illetve 105. §-a alapján — a rendelkező résznek megfelelően kellett határozni. (Közig, bíróság 1.097/921. szám.) Jövedelemadó. 1909: X t.-c. 64. §. 2. Ha az adóköteles fél az adóévben, de még az adókivetés előtt halt el, az adót az ö terhére kell kivetni. Indokok: Gróf P. S. 1917. évi július 3. napján halt meg. A nem vitás tényállás szerint az elhaltnak, ki vallomást is adott, földbirtokból, házbirtokból, igazgatósági tagsági jutalékból és tökevagyonból eredő jövedelme és ezzel a jövedelemmel kapcsolatos vagyona volt. Az 1909 : X. t.-c. 64. §. 1. pontja és hetedik bekezdése értelmében a jövedelemadókötelezettség természetes személyeknél az elhalálozás folytán annak a hónapnak végével szűnik meg, amely hónapban az elhalálozás bekövetkezett, vagyis a mostani esetben 1917. évi július 31. napján. Ha azonban az adóköteles halálával a vele szemben megállapított adóalap nem szűnik meg teljesen, a kivetett adónak a fennmaradt és megszűnt jövedelmekegymáshoz való arányában helyesbített része az év végéig a hagyatékból még akkor is tovább fizetendő, ha az örökösök maguk között meg is osztozkodtak. A mostani esetben csak az igazgatósági tagsági jutalékjövedelem szűnt meg. Ily értelemben rendelkezik a vagyonadó tekintetében az 1916 : XXXII. t.-c. 30. §-a is. Ezeknek a törvényes rendelkezéseknek azonban csak úgy lehet eleget tenni, ha a jövedelem- és vagyonadót az arra vonatkozó szabályok szerint az év elején még életben volt adózó terhére úgy vetik ki, mintha a kivetés előtt az adózó még meg nem halt volna. Nincs helye tehát sem annak, hogy a hagyaték terhére, sem annak, hogy az örökösök terhére vettessék ki az adó. A felszólamlási bizottság megtámadott határozatával a gróf P. S.-t terhelő jövedelem- és vagyonadót az özvegyre, a panaszlóra vetette ki. Azonban a felszólamlási bizottság megtámadott határozata sérti a törvényt, mert a mostani esetben is az 1917. évi jövedelem- és vagyonadót gróf P. S. terhére kell kivetni. (Közig, bíróság 2.830/920. sz.) Hadinyereségadó. 19-20. XXIII. t.-c. 71. 3. A hadinyereségadóra nézve az 1920. évi XXIII. t.-c. III. fejezetében foglalt rendelkezések már az 1919. évi hadinyereségadóra is alkalmazandók. Indokok: A hadinyereségadók törlésére irányuló ágában a panasznak részben helyet adni és az 1919. évi hadinyereségadó és pótlékának töiié1. sz. 37