Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 1. szám - A per alapjául szolgáló jogügyletek illetékkötelezettsége

Dr. Percnyi József: A per alapjául szolgáló jogügyletek illetékkötelezettsége. értékpapirforgalmi ügyleteknél a hivatkozott törvény határozatai értelmében kiállított okiratok (leszámoló ívek, kötjegyek, számlák, letéti és átutalási jegyek és átvételi elismervények) tekintetében. A kötjegyek tehát, melyek értékpapirforgalmi ügyletek folytán állíttattak ki, bélyegmentesek: mert az ügylet adó alá esik. Illetékmentes jogügylet után pedig illeték nem követelhető. Kapcsolatban ezzel az árútőzsdealkuszi kötjegyekre nézve is áll, hogy azok a dj. 5. t. alapján illetékkötelesek és pedig a már hivatkozott alkuszi bélyegilleték alá esnek. Ha tehát az okirat már egyszer illetékezve van, mikép lehessen annak a perben való felhasználása alkalmával ismét illetéket követelni. Ezen érvelések azonban nem helytállók, a bennük rejlő igazság csak iátszólagos. Az árutőzsdei bizományi kötlevelek tekintetében áll, hogy azok a T. 86. §. 2. bek. értelmében a feltételes mentességet elvesztik és mint levelek válnak illetékkötelesekké; az is bizonyos, hogy az értékpapírforgalomban, vagy az árútőzsdei alkuszi kötjegyekre ez a szabály nem alkalmazható', mert ott a kötjegyek; bélyeggel már el vannak látva, illetve az értékpapirforgalomban illetékmentesek és ez a mentesség nem feltételes, hanem feltétlen. így tehát ezen esetekben nem feltételesen mentes levelekkel állunk szemben, hanem okiratokkal, melyek a T. 86. §. 2. bek. alá nem tartoznak. Nem az tehát a kérdés, hogy a kötjegy illetékköteles-e, hanem az, hogy a T. 86. §. I. bekezd, szerint a kereset alapjául szolgáló iogiigyletp mely a kötlevéllel igazoltatott, illetékezve van-e. Igen nagy különbség van e kettő közt. A fentebbi érvelésének az a nagy hibája van, hogy e két szempontot figyelmen kívül hagyja. Ezért helytelen eredményre is jutottunk. A fenti okoskodás csak akkor volna elfogadható, ha az okirat és jogügylet között illeték szempontjából nem volna különbség és az értékpapirforgalomról szóló kötjegyek illetékmentessége nem az okirat, hanem a jogügylet illetékmentessége volna; továbbá akkor, ha az alkuszi kötjegy illetéke nem az okirat, hanem a jogügylet illetéke volna. Ez. esetekben kétségtelenül azt kellene válaszolni, hogy a T. 86. §. 1. bek.-ben kívánt illetéklerovás igazolva van. Mindenekelőtt tehát tisztába kell hozni, hogy a kötjegy tartalmaz-e és mennyiben tartalmaz jogügyletet és az illeték az okirat után vagy pedig a jogügylet után jár-e. Ezt a kérdést eldönti a KT. 540. §-a. Ezen szakaszból nyilvánvaló, hogy az alkusz által közvetített szerződés megkötése a kötjegy kiadásától független. A kötjegy egyedül a szerződés megkötésének bizonyítékául szolgál. A kötjegy tehát szerződést nem létesít, hanem csak bizonyítéka annak, hogy szerződés köttetett. A bizonyíték erejét a KT. 541. §-a szerint a bíróság belátása szerint mérlegeli. Tehát bizonyos, hogy a kötjegy nem a jogügyletről felvett okirat. De mert jogügylet van, más bizonyíték hiányában a jogügylet a kötjegyből is megállapítható. Innen van, hogy az illetéki díjjegyzék 5. t. és az 1876: XVI. t.-c. 5. §-a a kötjegyet csak mint okiratot és nem a jogügyletet illetékezi meg. Okiratként pedig azért vonja állandó illeték alá, mert az alkusz által kiállított kötjegyek kereskedelmi leveleknek nem tekinthetők, mert nem az ügyletet kötő felek állítják ki, hanem az alkusz, aki mint harmadik személy az ügyletet csak közvetíti. Igaz, hogy a felek is aláírhatják, de ez az eredeti jellegét már nem változtatja meg. A kötjegy alapján a jogügyletet megilletékezni nem is lehetne éppen a fenti okból, mert azt az ügynök állítja ki. Ha azonban mind a két fél aláírja, akkor úgyis mint szerződés illetékezendő az ül. díjj. 5. t. alapján. Ha az alkuszi kötjegyet a perhez csatolják, a kötjegy után a már • lerótt okirati bélyegen felül újabb illetéket nem kell leróni, azonban a per alapjául szolgáló jogügylet illetékének lerovását kutatni kell, mely 18 1. sz.