Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - A tárcarészvények vagyonváltságának beszámítása

Joggyakorlat. és tévesen minősítette azt a kir. pénzügyigazgatóság ingatlan adás-vételének. (Közig, bíróság 4.778/922. sz.) Vagyonátruházási 1920 : XXXIV. t.-c. 67. §. illeték. J^p. 126. Adásvételi illeték törlésének nincs helye akkor, ha a bíróság a vevőt a dolog tulajdonjoga iránti keresetével nem a szerződés érvénytelensége címén, hanem a szerződési feltételek be nem tartása miatt utasította el. Indokok: Az illetéket az állami kincstár a budai 2.029. számú telekkönyvi betétben fölvett 1.452/10. helyrajzi számú ingatlannak a panaszos által és a 9.028. számú betétben töivett 1.452/9. helyrajzi számú ingatlannak L. M. által 1910. évi szeptember hó 10. napján K. M.-nak 695.000 korona egységes vételárért történt eladásától követeli. A panaszos a fizetési kötelezettség alól való fölmentését azon az alapon kéri, hogy a jogügyletet a budapesti kir. törvényszék 1918. évi 4. P. .-(8.563/7, számú jogerős ítéletével érvénytelennek nyilvánította. Az igényi jogosnak elismerni nem lehetett, mert a budapesti kir. törvényszék abban a perben, amelyet K. M. vevő 1918. évi 4. P. 38.563. sz. alatt L. M. ellen az ingatlan tulajdonáért és birtokáért, a panaszos eiltr. pedig 66.000 korona kár megfizetéseért indított, a felperes vevőt nem az adás-vevési szerződés érvénytelensége miatt, hanem azért utasította el keresetével, mert a panaszos és eladótársa tehermentesítésére vállalt kötelezettségének a kikötött időben nem tett eleget, a szerződésnek nem teljesítés miatt történt megszűnése pedig az attól járó illeték töröltetésére a törvény szerint ok nem lehet. (Közig, bíróság 8.209/922 sz) Vagyonátruházási illeték. 1920 : XXXIV. t.-c. 106. §. 127. Visszavásárlásnál az illeték alapja az első szerződésben megállapított érték, hacsak a felek a visszavásárlási ügyletnél más értéket nem tettek az előbbinek helyébe. Indokok: Az iratokból megállapított tényállás szerint R. József 1919-ben eladta ingatlanát R. íiizellának s az adásvételi szerződésben, — mint ez a panaszhoz csatolt Ask. lü.541/1919. számú fizetési meghagyásbúi kitűnik, — 220.000 korona vételárat állapítottak meg és a szerződésben kiköttetett dr. R. József visszavásárlási joga is. Ezt a visszavásárlási jogot érvényesítette dr. R. az 1920. december 16-án kelt szerződésben ugyancsak 220.000 K összeggel. A pénzügyi hatóság azonban az értékelést megbízhatónak nem találva, az 1920 : XXXIV. t.-c. 26. §. 2. bekezdése szerint a téllel értékmegállapiíást eszközölt, amikor is az ingatlan értékét 5f>0.000 koronában állapíto:ták meg, amely öszszeg után szabott ki a központi díjés illetékkiszabási hivatal a törvény 97. §-a szerin 5% illeték fejében 28.000 koronát. Dr. R. Józsefnek ez ellen beadott felebbezését a kir. pénzügyiígazgatóság elutasítatto s az I. fokú hatóság kiszabását helyesnek mondta ki. Ez a kiszabás azonban úgy az I., mint a ií. fokú megállapításban és indokolásban téves alapokon nyugszik. Mert: a fent hivatolt törvény 24. §-ában foglalt általános alapelveknél már kifejezést nyer a törvényhozásnak az az álláspontja, amely szerint az általános elvektől bizonyos — a törvényben meghatározott esetekre — kivételt kell tenni. Ugyancsak a törvény IN. cím II. fejezet a visszterhes vagyonátruházásoknál elkülönítve tágyalja a magánjog szerinti egyszerű adásvétel (98. §.) eseteit és külön tárgyalja (106. §.) a visszavásárlásra vonatkozó jogügyletet. Már ebből kétségtelen, hogy a visszavásárlási jog fenforgásánál fennáll az a kivétel, amelyre a törvény 24. §-a előzetes utalást tesz. A 106. §. szerint a visszavásárlási jog érvényesítése esetében, ha a visszavásárlási ár különlegesen megállapítva nincs, az illeték alapja az az eladási ár, amely a felek között létrejött első szerződésben vételár gyanánt szerepel. Ez a törvényhely teljesen megfelel az ez irányban fennálló magánjogi elveknek is. Minthogy pedig nincs adat arra nézve, hogy a felek között a visszavásárlás érvényesítésénél a visszavásárlási összegre nézve, az alapszerződésben szereplő összegtől eltérő megállapodás létesült volna, a panasznak helyt adni s az illetéket az 1920 : XXXIV. t.-c. 96. §-ában foglalt kulcs alapul vétele mellett a fentiek szerint kellett megállapítani. (Közig, bíróság 5.104/922. sz.) 316 10. sz.