Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - A tárcarészvények vagyonváltságának beszámítása

Az adókezelés reformjáról. előterjesztett kérelmével egyidejűleg ajánlatot tesz a kincstárnak, ekkor ugyanis — függetlenül attól, hogy a vételi ajánlat elfogadtatik-e vagy sem — az utólagos csökkentés szempontjából a tárcarészvények értékesítettnek tekintendők és pedig abban az összegben, amely összegben a vételi ajánlat megtétetett. A véeli ajánlat ajánlattevőre nézve 45 napig kötelező. Az utólagos csökkentést igénybe vevő vállalatok kereseti és hadinyereségadója az utólagos csökkentésre tekintettel kiigazítandó. Csökkentés címén a tulajdonos részvénytársaság vagyonváltságából legfeljebb 60%-ot lehet leszámítani, 40% tehát mindenesetre fentartandó. Az utólagos csökkentés részletekben is történhet, ha a tárcarészvénytársaságok közül csupán egyeseknek a vagyonváltsága állapíttatott meg jogerősen, illetőleg csak egyeseknek váltságrészvényei értékesíttettek még. Az adómentes felértékelés kedvezménye csupán azon összeg erejéig vehető igénybe, amely összeg a tulajdonos részvénytársaságot az utólagos csökkentés címén visszatérítendő összeg levonása után feltétlenül terhelni fogja s az utólagos csökkentés összegének végleges megállapításáig a különbözetet függő tételként kezelheti. A rendelet megengedi ilyenkor a felértékelt rejtett tartalékok visszaértékelését, ennek elmulasztása esetében a kereseti és a nyereségtöbbletadó megfelelően helyesbítendő. siiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiijiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiieiiiiiiiiiiii Az adókezelés reformjáról szóló törvényjavaslatot most tárgyalja a nemzetgyűlés. A törvény nem fog mélyen szántó változásokat eredményezni, de gyakorlati hatásában hatalmas lépésipl visz bennünket közelebb a pénzügyi igazgatás egyszerűsítéséhez. A közadók kezelése tekintetében ma a Wekerle-féle adóreformnak egyik tagja, az 1909 : XI. t.-c. van érvényben; ezt a törvényt annak idején a közszolgáltatások egyesített kezeléséről szóló 1909 : XII. t.-c. kívánta szervileg kiegészíteni olykép, hogy az adókezeléssel egyidejűleg az összes közszolgáltatások egyesített kezelése is életbe lépett volna. A XII. t.-c. életbeléptét azonban elhalasztották, mert időközben kitűnt, hogy az együttes kezelés abban a formában, amint azt a törvény akarta, komoly ügykezelési nehézségeket okozott volna. A törvényben tervezett rendszert a kormány kísérletképpen Budapesten és Kolozsvárott rendeletileg alkalmazásba vette és a gyakorlatban szerzett tapasztalatok alapján alakultak ki azok az irányelvek, amelyek egy helyes és végleges reform alapelveiül tekinthetők. Ezeket az irányelveket a javaslat meg is valósítja A közadók egyesített kezelésébe bevonatnak mindazok az adók jellegével biró közszolgáltatások, melyek a közadók módjára negyedévenkint fizetendők és a községek (városok) által szedetnek. Az együttes kezelésbe tartoznak az állami egyenes adókon kívül az összes helyhatósági adók, a kereskedelmi és iparkamarai illetékek, a mezőgazdasági kamarai illetékek, a vízszabályozási járulékok, szóval mindazok a helyi szolgáltatások, melyek nem esetszerűen, hanem negyedévenkint esedékesek. Az együttes kezelés lényege az, hogy az adóköteles félnek összes különnemű köztartozásai egy számlán könyveltetnek és az ezekre teljesített befizetés mindenkor egy összegben, az összes tartozások végösszegére nézve nyer elszámolást, tehát az egyes befizetések nem osztatnak fel a különböző tartozási nemek részaránya szerint, hanem az összetartozás fedezésére szolgálnak. Az együttes kezelésbe vont összes tartozásokra együttesen egy összegben teljesített lerovások azután az érdekelt hatóságok között havonta egyszer a szállítás alkalmával fognak szétosztatni abban az arányban, amelyben az egyes hatóságokat megillető előírások főösszegei egymáshoz aránylanak. 308 10. sz.