Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 10. szám - Tilos jogügyletek illetékkötelezettsége

Dr. Perényi József: A tilos jogügyletek illetékkötelezettsége. get nern veszik hivatalból figyelembe, még nem következik, hogy a jogcselekmény érvényes. Hisz a törvény 5. §-a világosan kimondja, hogy ennek a törvénynek rendelkezései csak ennek a törvénynek alkalmazása szempontjából irányadók. A pénzügyi törvény rendelkezéseinek végrehajtásából tehát nem szabad a magánjoggal ellenkező megállapításra következtetni. Hiába alkalmazza a magánjogot a közigazgatási1 bíróság éppen oly jól, mint a kir. Kúria, vagy az alsóbb pénzügyi hatóságok, mint az alsó bíróságok, a pénzügyi törvények alkalmazásával nem magánjogot állapítanak meg. A magánjogi minősítésre kétségkívül szükség van az illetékjog alkalmazásánál, de ezt egyedül a szerződő felek megegyezése állapítja meg és nem szabad a felek akaratán kívül álló körülmények mérlegelésétől függővé tenni. Az elv az, hogy contractus contrahentibus legem ponit. Ez alapon kell az illetékjogot is alkalmazni. A magánjogilag tilos, de nem lehetetlen jogügyletek érvénytelenségét mindezeknél fogva a feleknek kell igazolni az illetékes bíróságok határozataival. Nézetem szerint szó fér tehát ahhoz, hogy a közigazgatási bíróság a törvény 67. §-ának renáelkezéseivel ellentétben nem a leiekre bízta az érvénytelenség igazolását, hanem polgári jogot állapított meg és a pénzügyi jogot nem a tények vizsgálata alapján, hanem az általa konstruált magánjogi megállapítás alapján alkalmazta. Nem szabad tehát a vagyonátruházási illetékről szóló törvény 1. §. 3. bek. és a 89. §. 2. bekezdésének rendelkezésével ellentétben azt a helytelen felfogást terjesztenünk, hogy a szóbeli jogügyleteket nem keli illetékkiszabás végett bejelenteni'. A mennyiben ily jogügyletek elkésve vagy egyáltalán be nem jelentetnének, az utólag tudomásra jutott vagyonátruházások után birság kiszabásának is helye van (T. 57. §.), mely akkor is fentartandó, ha később a bírói ítélet az ingatlan átruházását semmisnek mondaná ki és ennek következtében az alapilletéket törölni vagy visszatéríteni kellene. Csak méltányosságból lehet helye a birság mérséklésének. Általában mindazon jogügyleteknél, melyeket valamely tételes törvény érvényteleneknek nyilvánít, akkor is, ha nem vagyonátruházási, hanem okirati illeték alá tartoznak (v. ö. pl.: 1874 : XXXIV. t.-c. 54. §.; 1874 : XVIII. t.-c. 3. §.; 1875 : XXXV. t.-c. 199. §.; 1876 : XVI. t.-c. 48. §. stb.), az érvénytelenségre tekintet nélkül kell az illetéket megállapítani. A tilos jogügylet hatálytalansága pedig mindenkor a törvényben előírt módon az illetékköteles felek által bizonyítandó. 29 i 10. sz.