Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 8. szám - Városi és községi adóztatás

Joggyakorlat. valóan kivételes illetékkiszámítási kedvezmény azon, a törvényszakasz 2. pontja szerinti általános szabály alól, mely szerint a részvények osztalékairól kiállított szelvények után a kifizetett osztalékok (egyenkénti) összegétől fizetendő a II. fokozatú illeték, mert az itt említett általános jogszabály szerinti kiszámítási mód mellett a fizetendő illeték együttes összege mindig nagyobb, mint az 1000 koronás címletekre való átszámítási mód alkalmazása esetében volna. Bizonyítja ezt épen a jelen vitás esetbeli illetékkiszabási eredmény. Általános jogszabály pedig az, hogy a kivételes illetéki vagy adóbeli kedvezmények és azok feltételei mindig szorosan magyarázandók. Ily szoros magyarázat mellett nyilvánvaló, hogy az idézett törvény 16. §-ának 5. pontjában foglalt az a rendelkezés, hogv ha a részvény névértéke a 200 koronát és az egy szelvényre kifizetett osztalék 10 koronát meg nem halad, akkor — tehát csak e két feltétel együttes fenforgása esetében — kell és lehet az illetéket 1000 koronás címletekre való átszámítás mellett kiszabni. Ezen álláspont helyessége mellett szól-a rendelkező rész mondattani helyes értelmezése is, amikor a két feltételt az „és" kötőszócskával kapcsolja össze; holott ha a panaszos szerinti értelemben kívánt volna a törvény rendelkezni, a két feltételt a „vagy" szétválasztó szóval kellett volna beállítania a szövegbe. (Közig, bíróság 661/1922. sz.) Számla illaték. Ili, díjj. 84. tétel. 123. Az építési direktórium közpénztárnak tekintendő. Indokok: Panaszos azért tartja sérelmesnek a kiszabást, mert a nyugtailleték a számlabélyeg kiegészítéseként az illetékszabályok 84. tétel B. 2. c) pontja szerint csak akkor jár, ha a számla kifizetés végett hatóságnál, vagy közpénztárnál érvényesíttetik, az építési direktórium pedig ilyennek nem tekinthető. A panaszos sem állítja, hogy a leletezett számla nem közpénzből egyenlíttetett ki, a közpénzből, tehát közpénztárból való kifizetés végett bemutatott nyugtatványozott számla pedig a fent idézett díjtétel rendelkezéséhez képest II. fokozat szerinti bélyegilleték alá esik. Minthogy pedig az 1920 : I. t.-c. 10. §-a által érvényesnek elismert 49.611. P. M. számú pénzügyminiszteri rendelet a múltra járó illetékek beszedésére is feljogosítja az arra hivatott hatóságokat, a panasznak az egyszeres illeték kiszámításának jogossága ellen irányuló részében helyet adni nem lehetett. (Közig, bíróság 2461. 1921. sz.) Vételi llli'ék 1920 : XXXIV. t.-c. 97., 99. §. 124. A vételár egy részének az elengedése az adásvételi illeték leszállítására törvényes okot nem képez. Indokok: A kisrédei 20., 29., 137., 225., 238., 277., 372., 431.. 639., 664., 740., 741., 761., 762. és 763. számú telekkönyvi betétekben fölvett ingatlanoknak a panaszos által a K. K. és Fia cégű kereskedelmi társaságtól történt megvételétől járó 5%-os illetéket az állami kincstár a szerződésben kikötött 392.000 korona vételár után követeli. A panaszos az illeték leszállítását azon az alapon kéri, hogy az eladó, arra való tekintettel, hogy a vevő az 1919. évi 1381. M. E. számú kormányrendelet szerint vegyes bíróságtól a vételár mérséklését kérhette, a bemutatott okirat tanúsága szerint a vételárból még a rendelet hatálya alatt 200.000 koronát önként elengedett. Az igényt jogosnak elismerni nem lehetett, mert a vételár egy részének az elengedése az adásvételi illeték leszállítására a törvény szerint ok nem lehet. (Közig, bíróság 190/922. sz.) 286 1 8-9. sz.