Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 8. szám - Városi és községi adóztatás

Joggyakorlat. iiiiMiHiiiiiniiiiiiiiiriiiHiiii!iiiiuiiitiNifi;!iiiiiiiiiiiiNiiiiiNiiriiiiHiiiiiiii iiriiiiiitiiiiiiiiiiiitiiiniiiiii'itiiiiiiiiniüi HIHIHI M ezeknek az összeseknek adómentességét. A panaszolt határozat ezt az igényt azzal a megokolással tagadta meg, hogy a panaszos részvénytársaság sem mezőgazdasági, sem pedig ipari vállalatnak nem minősíthető, hanem tevékenysége egyszerű kereskedelmi tevékenység. Az adóügyi bizottságnak ezt az álláspontját a bíróság nem tehette magáévá. , Vitán felül áll ugyanis az, hogy a mezőgazdasági ingatlannal, szőlőbírtokkal biró olyan részvénytársaságok, amelyek szőlőtermeléssel, a termékek feldolgozásával és forgalomba hozatalával foglalkoznak, mezőgazdasági vállalatoknak minősülnek és az országos gyakorlat, de ennek a bíróságnak is állandó gyakorlata az ilyen vállalatoknak értékcsökkenési tartalékalapok adómentes képzésére vonatkozó jogát elismeri. Ez az értékcsökkenési tartalékalap pedig nem a szőlőtermelésnél igénybevett gazdasági eszközöknek aránylag igen csekély értékcsökkenését van hivatva pótolni, hanem pótolja azon épületek, berendezések és gépek értékcsökkenését, amelyek a termelés második mozzanatában: a termés betakarítása •után foganatosítandó gazdasági feldolgozás során szükségesek és vétetnek igénybe. A panaszos részvénytársaság alapszabályainak 1. §-a szerint a társaság célja egyebek között részvényesei és mások szőlőtermésének átvétele, a termésnek együttesen borrá való feldolgozása, okszerű kezelése. Ez a tevékenység kétségtelenül a szölőgazdálkodás második mozzanatába sorozandó mezőgazdasági tevékenység, amelyet ilyen tevékenységnek kell minősíteni akkor is, ha a vállalatnak mezőgazdasági ingatlana nincs, hanem a feldolgozandó anyagot másoktól szerzi be és az a saját berendezkedésével iparszerüleg dolgozza tel. A par>aszós részvénytársaságnak e^ a mezőgazdasági termelés második mozzanatának keretébe eső tevékenysége éppen úgy a mezőgazdasági ipari tevékenység jellegét ölti magára, mint a szeszgyárnak vagy a malomiparrak feldolgozó működése, a panaszos részvénytársaságnak tehát törvényes jogában áll az, hogy az ebbe a keretbe eső tevékenysége során használt felszerelésekbe és épületekbe helyezett tökét adómentesen leírhassa, vagy tartalékolás útján pótolhassa, valamint joggal igényelheti azt is, hogy a társulati adó alapjának ama részére, mely ebből a tevékenységből ered. az ipari vállalatok kedvezményes kulcsa alkalmaztassák. Meg kell tehát állapítani a panaszos részvénytársaság könyveinek megvizsgálásával elsősorban a bevételeknek azt az arányszázalékát, amely az adóalapul szolgáló üzetév összes bevételéből erre az itt vázolt feldolgozó tevékenységre esik, másodsorban azoknak az épületeknek, gépeknek és berendezkedéseknek értékét és értékcsökkenését, amelyek e feldolgozó tevékenység keretében használtatnak, végül az 1909 : VIII. t.-cikk 17. §-ának rendelkezéséhez képest azt, hogy a panaszos által eszközölt tartalékolás összegszerűség szempontjából nem ággályos-e? Az ilyképen tisztázandó ténykérdések mellett és azok alapján eldöntendő az a jogkérdés is, hogy azok az épületek, amelyek a feldolgozó tevékenység céljait szolgálják, az értékcsökkenési tartalékalap szempontjából házadó alá nem tartozó épületeknek minősülnek-e? A részvénytársaság saját tőkéjének újabbi megállapítása az értékcsökkenési tartalékok adómentesítésének természetes folyománya lesz. (Közig, bíróság 3.055/922. sz.) Részvényváltság. 1921 : XV. t.-c. 17. §. 114. 1. Az átlagos osztalék kiszámításánál az egyes részvényekre esett osztalékokat és nem az összes részvények együttes osztalékát kell számításba venni. 2. Az átlagos osztalékkal a részvényeknek 1921. évi március hó 1-én fennállott számát kell megszorozni. 3. Ha a részvények névértéke a számításba jövő évek alatt változott; az átlagos osztalékokat az 1921. évi március hó 1-én fennállott névértéknek megfelelően kell átszámítani. Indokok: A vagyonváltságról szóló 1. törvény 17. §-ának b) pontja szerint az olyan részvénytársaság vagyonát, melynek részvényei tőzsdén nem jegyeztetnek, akként kell kiszámítani, hogy az 1913—19. évek osztalékaiból leütve a legrosszabb és legjobb év osztalékát, a megmaradó esztendők átlagos osztalékát 3%-kal, amennyi8-9. SZ. 281