Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Adókedvezmények a lakásépítés előmozdítására

Joggyakorlat. állapít meg adómentességet. A panaszlónak, mint ügyvédi gyakorlatot folytató ügyvédnek az a javadalmazása pedig, melyet egy magánfélnél vállalt, az ügyvédi foglalkozás keretébe tartozó s az 1875: XXIX. t.-c. 3. §-a szerint külön foglalkozásnak nem tekinthető szolgálatai fejében élvez, az 1875 : XXIX. t.-c. 29. §-a értelmében, mint az ügyvédi kereset alkotó része III. osztályú kereseti adó alá i esik akkor is, ha az állandó természetű fizetésből és egyéb szolgáltatásból áll. Hogy a panaszló ügyvédi gyakorlatot folytat és szóban levő szolgálatai az ügyvédi foglalkozás körébe tartoznak, kitűnik abból, hogy ügyvédségből 10.000 K. jövedelmet vallott be és gróf W. Gy. nak — ennek 1917. április 26-án jegyzőkönyvbe vett nyilatkozat szerint — gazdasági jogtanácsosa s mint ilyen élvezi javadalmazását. (Közig, bíróság 4.181/922. sz.) Részvényváltság. 1921 : VI. t.-c. 17. §. 107. A részvény váltságnak részben hadikölcsönkötvényekkel való fizethetése szempontjából az államadóssági kötvények állományába a Korányi-féle pénztári elismervényeket is be kell számítani. Indokok: A vagyonváltságról szóló I. törvény 17. §-a szerint a pénzintézet, ha a tulajdonában levő és saját jegyzéséből származó nosztrifikált hadikölcsönkötvényei, pénztárjegyei és kényszerkölcsön elismervényei névérték szerint számított együttes összege az 1919. évi december 31-ével lezárt mérleg szerinti alaptőkéje és mérlegszerű valódi tartalékai együttes összegét meghaladja, de kétszeresét el nem éri, a vagyonváltság 40%-át a magyar^ háborús államadóssági címletek útján fizetheti is. A ' panaszos részvénytársaságnak az itt idézett rendelkezésre alapított igényének elbírálásánál a pénzügyigazgatóság panaszolt határozata az államkölcsönök állományának megállapításánál a vállalat 1919. december 31-én lezárt mérlege szerinti nem vitás 3,570.000 korona névértékű hadikölcsönt vette csak számításba, dc nem számította az állományhoz a vállalat pénztárában fekvő és panaszos bejelentése szerint 893.480 koronát tevő pénztári elismervényeket. A panaszolt határozatnak ez az álláspontja helytelen, mert a törvény nem tartalmaz rendelkezést arra nézve, hogy az államkölcsönök állománya szempontjából az 1919. december 31-iki állapot szolgáljon alapul, sőt ezt a vélelmet kizárja már az a körülmény is, hogy az államkölcsönök állományához kell számítani a törvény szerint a kényszerkölcsönből eredő pénztári elismervényeket is, amelyek pedig a m. kir. kormánynak 1920. évi március 17-én, tehát 1910. december 31. után kiadott 1.700. M. E. számú rendeletén alapulnak és ehhez képest 1919. december 31-én még a pénzintézet tárcájában sem lehettek. Ugyanez áll az államadóssági kötvényekre is, amelyeknek nosztrifikálása csak az 1921. év folyamán rendeltetett el. A törvényben kiemelt 1919. december 31-iki időpont tehát csupán az egybevetés tárgyát képező másik tényezőnek, a vállalat saját tőkéjének állagára vonatkozik. A panaszos vállalat 1919. december 31-ével lezárt mérlegszerinti alaptőkéje 1,500.000 korona, mérlegszerű tartalékai pedig 2,154.000 K. Ezek együttes összegét, azaz 3,654.000 koronát pedig a hadikölcsönkötvények és pénztári elismervények 4,463.480 K együttes névértéke meghaladja és így panaszos vitatott igénye törvényes. (Közig, bíróság 3.013/922. sz.) Illetékek. Adásvételi illeték . 1920.- XXXIV. t. c 4. §. ION. Szerződéskötési ajánlattól adásvételi illeték nem követelhető. Indokok: A háromszorosan fölemelt II. fokozatú illetéket az állami kincstár a panaszos által 1916. évi februá7. sz. rius hónap 15. napján kiállított okirattól követeli, amelyben a panaszos H. L.-nck jogot adott arra, hogy váczi Berkes-utcai telkét és épületeit SO.000 koronáért megvehesse. A panaszosnak a fizetési kötelezettség alól való fölmentésére irányuló pa-