Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 7. szám - Gyakorlati megjegyzések. a jövedelem és vagyonadó törvényekhez és az 52.000/921. sz. Utasításhoz

Dr. Sztojka: Megjegyzések a jövedelem- és vagyonadó törvényekhez. hogy jobb minőségű, tehát magasabb ktjövedelemmel bíró ingatlanok az átlagos, rendes gazdálkodás mellett többet jövedelmeznek, mint a kisebb ktjövedelműnek osztályozottak. Jóliehet a törvény 16. §-a és ennek indokolása szerint a valóságos jövedelmet kell kinyomozni, most a nagy tömegmunka mellett a földhaszon felbecslésénél csak a legsajátosabb eseteket bírálhatjuk el külön-külön, míg általában mégis átlagokkal kellene dolgoznunk, mert az Utasítás idevonatkozó 17. §-a szerinti becslést a haszonbérátlagok figyelembe vételével kellene eszközölni, ami a gyakorlatban azt jelentette már az előző években is, hogy a kivetésnél holdanként bizonyos átlagos jövedelmek vétettek alapul. Ez a módszer azonban nem lehetett tekintettel egyénenként az ingatlanok minőségére (kivéve természetesen a szőlőket) és rnívelési ágára, ami pedig a kataszteri tisztajövedelemben nyer kifejezést. Legfeljebb nagyobb körzetekben, dűlőnként tett megkülönböztetést az átlagos kulcsok alkalmazásánál. Ezért helyesnek tartjuk azt a mostani kivetésnél követett elvet, hogy a mező- és erdőgazdasági ingatlanok jövedelme a kat. tisztajövedelem figyelembe vételével becsültessék fel vidékenként bizonyos szorzó (pl. (100—200-szoros) alkalmazásával. Most már, ha minden ingatlan jövedelme ily elvek szerint értékeltetik, indokolt, hogy a nagyobb (tehát a rendszerint könyveket vezető) birtokok jövedelme is ily elvek szerint értékeltessék, sőt tekintettel az okszerűbb, belterjesebb gazdálkodásra, a mellékhaszonvételek nagyobb terjedelmére, az még fokozottabb mértékben állapíttassék meg. Természetesen az oly uradalmaknál, melyek sokszor egész hivatalt foglalkoztatnak a számadások vitelével, a könyvek minden aggály nélkül alapul veendők. Ellenben hiába minden erőlködése az előadónak, a könyvvizsgálatot teljesítő szakértő közegnek, ha a 8—900 holdas gazda maga vezeti a könyveit és úgy vezeti, ahogy neki adózás szempontjából a legmegfelelőbb. Szerintem, ha a mező-erdőgazdasági ingatlanok jövedelmét a könyvek sokkal kisebb összegben tüntetnék fel a kat._tisztajövedelem figyelembe vételével átlagosan fejlesztett értékeknél, az arányos és igazságos adóztatás érdekében, az egyenlő elbánás elve alapján a mérleg figyelembevétele nélkül becsültessék fel a jövedelem a fentiek szerint. , Az okirati illetékről szóló törvény értelmében a haszonbérletek nyilvántartása pontosan ellenőrizendő volna és adatai felhasználandók a kivetésnél, mert az 1921. évi adóösszeírásba sem mondták be hűségesen a haszonbérletekre vonatkozó adatokat. Sajnos, az Útmutató hivatal vidékre még kevés ú. n. röpívet küldhet s még e téren a kezdet kezdetén vagyunk, pedig a javaslatok alapos megvédésére ezek nélkülözhetetlenek. A tökéletes állapot az lesz, ha a jól kiépített forgalmi adók adatai a haszonhajtó foglalkozások jövedelmének Telbecslésénél teljes egészben rendelkezésre fognak állani. Addig e foglalkozások jövedelmének felbecslése legfeljebb az arányosság szempontjából mondható jónak, de az összegekben való kifejezése sántikál. A nyers bevétel összegéből mégis csak ki lehet munkálni az adóalapot. A bevallások általában alig jönnek segítségére a pénzügyi hatóságnak; nagy igazság volt Hegedűs volt pénzügyminiszter úr véleménye, hogy a bevallásokra sokat nem építhetünk. A felek értékelése mindig mélyen alatta marad a hatóság által felbecsült összegeknek s a különleges viszonyokat elhallgatja, elmarad a tőkevagyon hű feltüntetése, az alkalmi foglalkozások rendszerint el vannak hallgatva; így állván a dolog, a bevallás sokszor nem egyéb nyomtatványpocsékolásnál, mert a látható vagyont az összeírási jegyzék úgyis feltünteti. Néhány esetben egyes gazdák az ingatlanok jövedelmét magasabban értékelték a pénzügyigazgatóság kiszámítási kulcsa szerinti értéknél; ezeket az eseteket feljegs'eztem, igaz, hogy 7000 tételből mintegy 30 ily eset akadt. Nagy baj a bevallások kiállítása körül, hogy a felek 1921. végén, sokszor a folyó évben nyújtván be bevallásaikat, nem az 1920. évi állapotot 246 7. SZ.