Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)
1922 / 7. szám - Adóreform és pénzügyi kibontakozás
Dr. Halász Ferenc: Adóreform és pénzügyi kibontakozás. vények végrehajtása, köztük nem egy új adónem inaugurálása (fényűzési lakásadó) legalább átmenetileg fogja ezzel szemben megterhelését éreztetni. Az adórendszer egyszerűsítése azonban csak egy — noha kellőleg fel nem értékelhető — lépés a kibontakozás felé. E helyen mindenekelőtt meg kell állapítanunk, hogy az a háború óta követett rendszer, amely az egyenes adók kulcsának szakadatlan felemelésében látta a nagyobb adóbevétel biztosításának zálogát, teljességgel nem vált be. Nem vált be különösen két okból: először az adómorál sűlyedése folytán, de másrészt főleg azért is, mert törvényhozási intézkedéseink hiányossága valutánk leromlásának súlyosan terhes következményeit egyoldalúan az államkincstárra hárította anélkül, hogy az adófizető polgárság ez egyoldalú megterhelés ellentételéből hasznot húzott volna. Ügy hisszük, nem túlzás azt állítani, hogy hazánkban ma adómorálról komolyan beszélni nem lehet. Részes e sajnálatos jelenség előidézésében bizonyára az a nagymérvű erkölcsi sűlyedés, amely társadalmi életünknek a vesztes háború s annak gyászos következményei folytán általános jellemvonása. A régi adófizető polgárság, amelyben a köz i'ránti odaadás tradíciói éltek, ma az adóerő szempontjából nagyrészt quantité négligeable. A vagyon, a keresmény, szóval az adóforrás átment egyrészt olyanok kezére, akik könnyelműen hajlandók ugyan spekulációik könnyen szerzett aránytalan nyereségét automobilokra, vagy külföldi fürdőhelyek meghódítására fordítani, de semmiesetre sem viszik azt szívesen az adóhivatal szürke épületébe, a haza oltárára; részben olyanokhoz pártolt, akik kicsinyes osztályérdkük szűk látókörében élve, inkább a harisnyában tezaurálnak, mintsem hogy adót fizessenek. Másrészről azonban tárgyilagosan meg kell állapítani, hogy az adómorál lerombolásában az á,llam is közreműködik akkor, amikor az adókulcs szertelen felsrófolásával a becsületes polgárnak lehetetlenné teszi a törvényhez való alkalmazkodást. Csak komolytalannak lehet bélyegezni egy oly adótörvényhozást, ahol kodifikálni szükséges azt a tételt, hogy a jövedelem 75 százalékát a fizetendő adók együttes összege meg nem haladhatja. Maga az a körülmény, hogy ily rendelkezés törvénytárunkban mind a mai napig becikkelyezve van — és jó, hogy van — szükségképpen meg kell, hogy ingassa a törvénytiszteletet még azon kevesekben is, akik meg akarják adni az államnak az őt törvény szerint megillető részt. Itt gyökeres reformra s a közgazdasági tudomány azon sarkalatos tételéhez való visszatérésre van szükség, hogy az adómorál legfőbb biztosítéka az alacsony adókulcs. Igaz, nehéz elhatározás a felelős pénzügyminiszter számára! Hogy milyen nehéz, azt sajnálatosan tanúsítják az új törvényjavaslatokba foglalt rendelkezések. Míg a hozadéki adók kulcsának felemelése ellen e szempontból nem lehet kifogást tenni, mert itt az adómorálnak kevésbé van szerepe, addig a jövedelmi s ezt kiegészítő vagyonadó kulcsának a kereseti adó reformjával kapcsolatban kívánatos leszállítását sehol nem találjuk, sőt az új egységes kereseti adónál, 7. sz. 237
