Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények. (Befejező közlemény.)

Dr. Nyulászi János: Adó- és illetékügyi egyezmények. A csehek részéről az 1921. évi tárgyalások során fel lett vetve az a gondolat, hogy akkor, amidőn a tőkekamat- és járadékadó a jövedelemből történő levonás útján lesz fedezve, az adó azt az államot illesse meg, melynek területén a levonás eszközöltetett. Ennek a tételnek igazságossága azonban mindig attól függ, hogy mily kamat vagy szelvény-jövedelem lesz a jelzett módon megadóztatva. Ha az adóztatás a régi magyar és osztrák keretek között mozog, úgy ebből bizonyára nem állhatnak elő hátrányos következmények, ha azonban a román törvényhozásra gondolunk, ahol a jelzálogos adós van hivatva a kamatokból a. levonást eszközölni, úgy az egészen általános szövegezés előre nem látható veszélyeket rejt magában. Azt hiszem, hogy sokkal helyesebb lenne ezt az elvet a pénzintézetek, által fizetett kamatokra korlátozni s csak annyit mondani, hogy amennyiben a kamatélvezetre jogosult kamatjai után járó tőkekamat- és járadékadót az adófizetésre jogosult pénzintézeti levonás, vagy beszámítás útján hajtja be, azon állam jogosult az adóbevételezésre, melynek területén ez a pénzintézet működik. Elvként kell megállapítani azt is, hogy a kamatjövedelmet azon állam adóztassa meg, melynek területén hitelező lakik. Legfeljebb hozzá kellene tennünk azt, amit az 1908 : XIV. t.-c-ben foglalt egyezmény is kimond, .hogy egyik állam a másik állam által kibocsátott államadósságok szelvényjövedelmét, s a másik állam által a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adójával megadóztatott részvénytársaságok által kifizetett osztalékok s elsőbbségi kötvények kamatait járadékadóval, vagy tőkekamat- és járadékadóval megróni nem lehet. Ugyanitt merül fel az a kérdés, hogy mi történjék azokkal a kamat•és szelvény-jövedelmekkel, melyeknek a törvényhozás az adómentesség kiváltságát biztosította. A cseh-szlovák állam e tekintetben magát a magyar állam és illetőleg Ausztria jogutódjának tekinti, úgy hogy ennek következtében a törvényhozásilag biztosított kiváltságok a cseh-szlovák állam területén továbbra is biztosíthatók. A román állam nem helyezkedik egészen erre az álláspontra, mert az SMS. állammal egyezően a hódító jogát vitatja és ennek következtében nem akarja elismerni az ily törvényes kiváltságok érvényét. Oly álláspont ez azonban, melynek jogosulatlansága nyilvánvaló. Ehelyütt kellene szabályoznunk azt a kérdést, hogy akkor, ha valamely külön adóköteles jövedelem azon állam törvényhozása által, mely az adó behajtására jogosítva volna, adómentesnek nyilváníttatik, úgy ezt az adómentességet a másik állam tartozik-e ugyanolyan hatályúnak elismerni, mintha az illető adot fizetne. (Záloglevelek.) Mentesíteni kell ezenkívül a jótékony alapot, a kulturális, vallási testületek követeléseit, nemkülönben a váltóleszámítolásból eredő követeléseket. 9. Nyilvános számadásra kötelezett vállalatok adója teljesen analóg módon van szabályozva. Ausztria, Cseh-Szlovákia SHS. s Magyarországon alap a tiszta nyereség. Ebből lesz kimunkálva az adóalap. Ezzel szemben a román új adótörvény egészen más alapon dolgozik. Elemeire bontja a vállalat jövedelmeit s ezeket külön-külön használja fel az adóalap megalkotására, csaknem úgy, mint a mi régi törvényünk. (A jelzálogkölcsönök után szedett kamatok pl. külön lesznek megadóztatva s ez a jövedelem az összjövedelemből levonatik.) Az 1909: VIII. t.-c. 1. és 2. §-aiban lefektetett azon elvnek, hogy a vállalatnak az illető állam területén fekvősége ez állam területén ennek törvényei szerint adózik, helyessége kétségtelen. A részletkérdések megoldása azonban fölöttébb nehéz. a) Az adóköteles jövedelmet, s illetőleg az összjövedelemnek az állatiTDk közi megosztását miként vigyük keresztül. Vannak esetek, hogy a fiókvállalat könyvvezetése a fiók jövedelmezőségére nézve teljesen útbaigazít. De nem mindig. Pl. szállítási vállalatoknál, biztosítási intézeteknél egyáltalán nem. Pénzintézeteknél sem 6. sz. 187