Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - Adó- és illetékügyi egyezmények. (Befejező közlemény.)

ür. Nyulá&zi János: Adó- és illetékügyi egyezmények. ha a külföldi nem adóztatja meg az ottani állampolgár liitteni vagyonát. Hozzájárul mindehhez, hogy Ausztriával a viszonosságot biztosító megállapodást felmondottuk úgy, hogy ma szerződésileg biztosított viszonosságunk nincs sem Ausztriával, sem pedig az abból alakult utódállamokkal szemben. Nincs természetesen viszonosságról szó a Magyarországból alakult államterületekkel szemben sem. Az egyszerű vagyonadó tekintetében különben úgy az osztrák, mint a cseh törvények lényegileg azonos módon rendelkeznek, mint a mi törvényeink, tényleg azonban nem bántják az itteni vagyont. Romániában a mi egyszerű vagyonadónknak megfelelő adó nmes. Azt hiszem, hogy az idetartozó kérdések szabályozásánál is leghelyesebb arra az álláspontra helyezkedni, melyet a nagy vagyonadó tekintetében mint döntő tételt hangoztattunk, nevezetesen, hogy minden vagyontárgyat azon a területen kell adó alá vonni, mely területhez hozzá van kapcsolva. Ingatlan s ház e tekintetben nem kérdés. Követelcsckné' a vagyenadótörvény megállapítja azt, hogy adóköteles tőkevagyonríak tekintendő mindennemű akár belföldön, akár külföldön fennálló kamatozó vagy nem kamatozó tökékövetelés (8. §. 1. pont), úgyszintén minden külföldi részvény vagy értékpapír (8. §. 4. pont). A belföldi adókötelesek szempontjából tehát a törvény a hitelező személyét veszi irányadónak, ha azonban külföldi állampolgárról van szó, akkor a helyzet lényegesen változik, amennyiben adókötelesnek nyilvánítja a külföldi állampolgárnak azt a vagyonát, amely belföldi ingatlanokra nézve jelzálogilag be van kebelezve. Azt a kérdést, hogy akkor, ha ingó fedezet van itt, a törvény nem érinti. Törvényhozásunk s hozzátehetjük, az osztrák és cseh törvényhozás tetfiát egyáltalán nem következetes. A követelést egyik esetben a hitelezőnél, másik esetben az adósnál veszi adó alá. Ügy hiszem, a követelést nem szabad a biztosíték alapulvételével adóztatni. Igaz, hogy a tőke ott dolgozik az adós keze alatt s az adós szorgalma juttatja jövedelemhez! a külföldi hitelezőt. De habár a kamatot'az adós által megkeresett jövedelem alkatrészének is tekintjük, azért kétségtelen, hogy elvileg az mégis a hitelező személyiségéhez fűződik. A kérdés gyakorlati jelentőségéből nagyon sokat veszít akkor, ha a nyilvános számadásra kötelezett vállalatok tekintetében sikerült keresztülvinni bizonyos különleges elbírálást. Annyi azonbami kétségtelen, hogy akkor, ha ezek a kölcsöntőkék már egyszer meg lesznek adóztatva az elszakadó területeken, akkor azokat itt még egyszer megadóztatni nem szabad, hacsak nem akarjuk elérni azt, hogy itt is egy igen fontos és lényeges gazdasági kötelék szakadjon meg. 3. A föld- és házadóknál a területhez kötöttség egyáltalán nem kérdéses. Elvvé kell tennünk, hogy az ezekből eredő jövedelem csak ott legyen megadóztatható, ahol keletkezik. Másutt ne legyen adóval megróható. Még pedig nem csupán hozadéki adóval, de jövedelemadóval sem. A helyzet ma a következő egy Magyarországon lakó erdélyi birtokosra nézve: fizet A) cédula szerint bérjövedelme után 34%-ot (3. §.), C) cédula szerint további 18%-ot (18. §.), általános jövedelmi adó címén 4—50%-ot a román államban. Nálunk tökekamat s járadékadó címén (75: XXII./1. §. 4. pont) 10%-ot s fizef még jövedelem- és vagyonadót. Az utóbbit feltétlenül, mert a románoknál egyszerű vagyonadó nincs. Házbirtoknál valamivel kedvezőbb a helyzet. Ott csak 30% a Románián kívül lakó személy adója a földbirtokért fizetett 52% helyett. Viszont a román ember magyarországi vagyona után fizet ott jövedelemadót. Ez lehetlen helyzet. Ezt meg kell szüntetni. Mindenek előtt meg kell akadályozni az abszentizmus megadóztatását. Az utódállamok polgárainak mozgási lehetőségét a román törvény184 \ 6. sz.