Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 6. szám - A ház-adó, továbbá a jövedelem- és vagyonadó kivetésénél mutatkozó részben téves, részben végre nem hajtható rendelkezésekről

Dr. Pözel István: A ház- és jöveáelemadó. fejtegetéseinek folyamán az adónovella 94. §-ának elítélése mellett a kettős adóztatás esetét állapítja meg. Hogy ez az értelmezés azonban sem nem jogos, sem nem indokolt, vagy legalább is nem helyes, mutatja maga az adónovella, mely egyrészt 6-ik §-ában a jövedelemadónál kifejezetten az elvi álláspontra helyezkedik, másrészt 94. §-ában az alaptörvény 44. §-ának b) pontjára általában hivatkozva, úgy látszik, annak első bekezdésében megállapított kiindulási pontot, t. i. hogy az adóévet megelőző év jövedelme, vette alapul, mert csak így magyarázható meg az az intézkedés, mely az adóévben megadóztatás alá csak részben jutó előző évi jövedelemtöbblet külön megadóztatását Célozta. Most vannak folyamatban a munkálatok az 1922. évi házbéradó kivetésére nézve; az illetékes pénzügyi közegek a 44. §. b) pontjának második bekezdésében foglalt értelmezésnél fogva s az 1910. év óta megjelent V. U.-oknak megfelelően kötelesek a bevallás idejében, vagyis az 1921. novemberi negyedben érvényben volt házbért adóalapul venni s ez a körülmény különösen azokat fogja sújtani, akik az 1921. évben megengedett béremeléssel a féléves felmondáshoz kötött bérleteknél csak novembertől kezdődő hatállyal, élhettek, amint ezt a következő példa mutatja: egy üzlethelyiség évi bére 4.000 K volt, ezt a bért 1921. nov. 1-töl kezdve háromszorosára, vagyis 12.000 K-ra emelték. E helyiség után tehát 1921-ben 6.000 K bérjövedelem volt, t. i. az első három negyedben egyenként 1.000 K, vagyis együttesen 3.000 K, az utolsó negyedben pedig 3.000 K, mely 6.000 K egész évi nyers haszonérték után a már mintegy 46%-ra rugó állami adók s községi pótlékok a 44. §. b) pontjának első bekezdése szerint 1922. évre mintegy 2.760 K-t tennének, ha pedig a bért nem emelték volna, az eddigi 4.000 K évi bér után 1.840 K. Ámde a b) pont második bekezdésében foglalt magyarázatnál fogva a kivető közeg adóalapul a 12.000 K-ra emelt bért veszi s ez után az adó mintegy 5.520 K lesz, vagyis más szóval a háztulajdonos azért, hogy 1921. novemberben 2.000 K-val több bért kapott, adók fejében 3.680 K-val többet fog fizetni, vagyis 1.680 K-t reáfizet. Ez a példa igazolja, hogy a magyarázat sem nem helyes, sem nem indokolt, hanem egyszerűen felesleges magyarázatból — pleonasmusból — származó törvényhozási botlás, mely botlások különösen mostanában a tömeges törvény- és rendeletgyártás mellett oly gyakran ismétlődnek, de menthetők a politikai, pénzügyi és gazdasági kérdések nagy tömkelegében, ahol az ügyek sürgőssége miatt a kérdések alapos megfontolására és megoldására kellő idő nem jut. A törvényhozóról azt feltételezni, hogy az államnak adózó polgárait szándékosan károsítani akarta, nem lehet'. Minthogy pedig a 44. §. b) pontjának második bekezdését a nemzetgyűlés szünetelése folytán, összeülése után pedig számos egyéb, halasztást nem tűrő kérdés miatt ez évben novelláris úton 6. sz. 179