Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 5. szám - A külföldön üzletteleppel bíró részvénytársaságok váltsága

Vegyes közlemények. A megjelent füzetek a következők: 1. sz. Cobden Richárd és tanítása. Irta: Havas Miksa. 2. sz. Cobden történeti jelentősége. Irta: Marczali Henrik. 3. sz. A kereskedelem filozófiája. Irta: Méhely Kálmán. 4. sz. A pénzügyi kibontakozás útja. Irta: Hantos Elemér. 5. sz. A panamáról. Irta: Vámbéry Rusztem. 6. sz. Az új ipartörvényről. Irta: Matlekovits Sándor. 7. sz. Politikai és gazdasági liberálizmns. Irta: Dr. Gratz Gusztáv. 8. sz. Kultúra és kereskedelem. Irta: Rákosi Jenő. 9. sz. Társadalmi átalakulások. Irta: Gróf Apponyi Albert. A füzetek a Magyar Cobden-szövetségnél (Omke. V., Mária Valéria-u. 12.) füzetenként 50 koronáért kaphatók. X^A külföldön üzletteleppel bíró részvénytársaságok váltsága. Az 1921. évi XV. t. 20. §. 4. bek. megengedi, hogy azok a belföldi részvénytársaságok, amelyeknek a külföldön is van üzlettelepük, kérhessék az Országos Pénzügyi Tanácstól, hogy a vagyonváltságot csak a belföldön lévő vagyonuk után róhassák le. Ekkor megokolt és méltányos esetekben az Országos Pénzügyi Tanács állapítja meg azt az arányt, amelyben a vagyonváltságot a vállalalatnak 1921. évi március hó 1-én mutatkozó alaptőkéjének figyelembevételével le kell rónia. Ily kérelmek szép számban érkeztek az Országos Pénzügyi Tanácshoz s az egyes konkrét ügyek elbírálása előtt a Tanács elvi álláspontot foglalt el azok elbírálásánál követendő irányelvekre nézve és az érdekeltség képviselőinek meghallgatása után a következő elvi jelentőségű határozatokat hozta: I. Az Országos Pénzügyi Tanács kimondja, hogy az 1921 : XV. t.-c. 20. §-ának ötödik bekezdésében foglalt azt a rendelkezést, amely szerint az idézett 20. szakasz harmadik és negyedik bekezdésének esetében az Országos Pénzügyi Tanács dönt afölött, hogy az e bekezdések alá eső részvénytársaság a váltságot készpénzben vagy váltságrészvénnyel rója-e le, az Országos Pénzügyi Tanács az idézett törvényszakasz negyedik bekezdése alá eső részvénytársaságok tekintetében úgy értelmezi, hogy a törvényhozó ezáltal nem akarta megvonni az ezen rendelkezés alá eső részvénytársaságoktól azt a sokszor igen jelentékeny előnyökkel járó jogot, hogy maga válasszon a tekintetben, vájjon a váltságot készpénzben vagy részvényekben akarja-e leróni, hanem csak azt a jogot akarta biztosítani az Országos Pénzügyi Tanácsnak, hogy a részvénytársaság választásával szemben a lerovásnak más módját renrdelhesse el akkor, ha az Országos Pénzügyi Tanács azt találná, hogy a részvénytársaság által választott módon a váltságösszegnek a törvénynek megfelelő helyes megállapítása egyes fennforgó körülmények folytán nehézségekbe ütközik. Ezért az Országos Pénzügyi Tanács az 1921 : XV. t.-c. 20. §-ának negyedik bekezdése alá eső részvénytársaságok vagyonváltságának mikénti lerovása tekintetében nem fogja vizsgálat tárgyává tenni, hogy melyik lerovási mód előnyösebb a kincstárra vagy a félre nézve,, hanem rendszerint a lerovásnak azt a módját fogja elrendelni, amelyet a részvénytársaság kér, ilyen kérelem, hiányában pedig rendszerint a készpénzben való lerovást fogja elrendelni, s csak ha oly körülmények forognak fenn, amelyek folytán a vagyonváltságnak ily módon való lerovása esetében fizetendő vagyonváltság összegének a törvénynek megfelelő helyes megállapítása nehézségekbe ütköznék,' fogja az ettől etlérő másik lerovási módot elrendelni. II. Az Országos Pénzügyi Tanács kimondja, hogy az 1921 : XV. t.-c. 20. §-ának negyedik bekezdése alá eső részvénytársaságokról: 1. A belföldi és külföldi vagyon arányszáma az 1920. évi december hó 31-iki mérleg alapján, amennyiben pedig az üzleti év a naptári évvel nem azonos, vagy a vállalat 1920. évi december hó 31-én mérleget nem készített, ezt az időpontot megelőzőleg készült regutolsó mérleg alapján állapítandó meg; 2. a belföldi és külföldi vagyon megosztása a bruttó vagyon elhelyezkedése alapján állapítandó meg, a tehertételek tehát általában neiri jönnek figyelembe, kivéve azokat a tehertételeket, amelyekről minden bizonyossággal megállapítható az, hogy kizárólag valamely vagyontárgy érdekében 5. sz. 165