Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 3. szám - A villamossági törvényjavaslat és az önkormányzat

.4 villamossági törvényjavaslat és az önkormányzat. erdekek szükségessé teszik, mindenesetre indokolt volna, ha a javaslat a városokat és községeket az eddigi jogállapot adta anyagi előnyök elvesztése miatt s az állami életben való jelentőségüknek megfelelő kivételes elbánásban részesítené. E szempontból megfontolás tárgyává kellene tenni, hogy a hatósági vállalatoknak a magánvállalatokkal szemben minden körülmények között elsőbbség adassék. A tervezet az engedélyt azon vállalkozási tervnek ki\ ánja juttatni, melynek megvalósítása közgazdasági szempontból előnyösebb, s a hatósági vállalatoknak csak egyenlő feltételek mellett biztosít előnyt, így tehát a jogszabályozásnál kizárólag az üzleti elvek érvényesülését engedi meg, s nem méltányolja kellőleg a városi és községi élét fejlődésében rejlő egyéb közvetlen és közvetett állami érdekeket. A törvénytervezet a hatósági vállalatok engedélyének időtartamát 60 évre korlátozza, s az engedély időlejártakor az engedélyezett berendezés energia-termelésére és távvezetésére szolgáló összes alkatrészeinek, az összes odatartozó ingatlanok tulajdon- és használati jogának az államra való átháramlását biztisítja. Ezzel a tervezet önkormányzati vagyont szolgáltatna ki az állam részére és végeredményében 'azzal, hogy az önkormányzatot anyagi erejében, hitelképességében gyöngítené, a községi élet fejlődésével az államra háruló anyagi s szellemi előnyöket is kockára tenné. A megváltási és háramlási jog alól tehát a hatósági vállalatokat mentesíteni vagy legalább is engedélyök időtartamát meghosszabbítani kellene. A törvénytervezet a villamos berendezések bővítésére a hatósági vállalatokat is kötelezné, tőlük az energiafelesleg igénybevehető volna, sői az energiaszolgáltatás feltételei tekintetében is magokat az országos villamos tarifabizottságnak alávetni tartoznának. E rendelkezések tehát az önkormányzatot gazdasági önállóságában korlátoznák. Az önkormányzat egyébként a villamossági főfelügyelőség állandó felügyelete alá is kerülne. Az államigazgatás tehát egy új szervvel szaporodnék, amely az önkormányzat gazdasági életére messzemenő beavatkozási jogot nyerne. A tervezet az önkormányzatot mint engedélyest az állam részére anyagi kedvezmények szolgáltatására is kötelezné, sőt az engedélyezett magánvállalat az utcai közterületeket, közutakat, köztereket, utcákat, hidakat, vizeket földalatti és földfeletti vezetékek, azok tartó, támasztó és feszítő szerkezeteinek stb. elhelyezésére még az építési szabályrendelet ellenére is igénybe veheti. A használati jog ily terjedelme mellett nemcsak a községi magántulajdon lesz kiszolgáltatva a vállalatnak, de a közutak, utcák, terek feletti rendelkezésre kiterjedő törvényszerű hatásköre is különös korlátozást -zenved. A tervezet eltiltja a városokat és községeket, hogy a villamos energiatermelést, szolgáltatását vagv fogyasztását megadóztassák. Ezzeü szemben az 1886 : XXI. t.-c. 15. §-a és az 1886 : XXII. t.-c. 132. §«ában biztosított autonóm adóztatási jog szenved korlátozást. A tervezet végül feljogosítja az államot, hogy az életbeléptetés napjától számított 30 év múlva, azon túl pedig 5—5 éves időszakban a forgalmi érték alapul vételével megállapított becsáron az energiatermelő és távvezető berendezéseket megválthassa. Ezzel a tervezet az üzem e határidőn túl való fejlődésével járó anyagi előnyöket, a vállalat ezzel kapcsolatos értéknövekedését az államnak juttatja. Ezek szerint a tervezet a városi, illetve községi önkormányzat hatáskörét szűkíti, anyagi érdekeire különös figyelemmel nincs, gazdasági önállóságát pedig korlátozza. Azon nagy jelentőségnél fogva, amelyet a városok és községek minél nagyobb arányú fejlődésének biztosítása az állami életre jelent, indokolt volna a törvénytervezetet revízió alá venni, s a munkánál vezérelv gyanánt kitűzni, hogy az önkormányzati szervek által létesíteni szándékolt ilynemű vállalatok kivételes elbírálásban részesüljenek. Ily vezérelv 114 3 — 4. SZ.