Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A hadikölcscnökkel való váltságfizetés

Joggyakorlat. készpénzben kívánja leróni. A vagyonváltság megállapításához szükséges adatokat beszolgáltatta. Ezek szerint: a részvények száma 10.000 drb. egyenként 500 K névértékben, a részvények tőzsdén nem jegyeztetnek, a részvénytársaság 1907. XII/10-én jegyeztetett be, tehát a vagyonváltságalap az 1920 : XV. t.-c. 17. §-ának b) pontja alapján állapítandó meg. A sérelmezett határozat ez alapon, a panaszos bejelentésében foglalt számításoknak teljes elfogadásával állapította meg a vagyonváltságot. Panaszos panaszában és közvetlenül ezen bírósághoz intézett előterjesztésében azonban most azt vitatja, hogy az alaptőke 1921. március 1-én csak 2,100.000 korona és nem 5,000.000 korona volt, mert igaz ugyan, hogy az alaptőkének 5,000.000 koronára való felemelését 1920. november 18-án a közgyűlés elhatározta, az alapszabálymódosításnak a cégjegyzékbe való bejegyzése 1921. február 3-án elrendeltetett, azonban ez az alaptőkeemelés a Központi Értesítőben csak 1921. március 24-én, tehát a forduló nap után jelent meg, s minthogy az alaptőkeemelés csak a közzététellel válik jogerőssé, addig a felemelt alaptőke jogilag nem létező. Az 1875 : XXXVII. t.-c. 179., 180. és 181. §-ai alapján kifejlődött bírói gyakorlat szerint a felemelt alaptőkét feltüntető alapszabályok bejegyzéséhez az igazgatóság az új (felemelt) alaptőke befizetését tartozik igazolni, tehát addig, míg a befizetés meg nem történt, a bejegyzés sem rendeltetik el. Már pedig panaszos maga állítja, hogy a módosított alapszabály bejegyzése az 1921. február 3-án kelt Ct. 14/1915/17. számú végzéssel elrendeltetett. Tévesen hivatkozik panaszos a kereskedelmi törvény 9. és 160. §-aira, mért az előbbi a közzétételt harmadik személyek irányában köti ki feltételül, utóbbi pedig a részvénytársaság megalakulására és nem a már megalakult részvénytársaság alaptőkéjének emelésére vonatkozik. De téves az .1920 : XXIV. t.-c. §-ának rendelkezéseire alapított kifogás is, mert a vagyonváltságnak nem a kibocsátott részvény, hanem a vagyon az alapja. Az alaptőke tehát 1921. március 1-én már 5,000.000 K volt s így panaszos ezen egyedüli kifogása nem helytálló. Megjegyeztetik végül, hogy a Központi Értesítőben való kihirdetés különben is visszaható (ex tunc) hatálylyal bír és hogy a bemutatott 1920. évi mérlegszámlában az alaptőkét panaszos maga is 5,000.000 koronával állította be. (Közig, bíróság 4.200/921. szám.) Részvényváltság. 1921: XV. t.-c. 17. §. 23. A váltságnak kadikölcsönuel való fizetése esetében a részvénytársaság mérlegszerű alaptökéjének akkor is a jegyzett részvénytökét kell venni, ha ez még egészben befizetve nincs. Indokok: Panaszos a vagyonváltságát megállapító határozatot annyiban tartja sérelmesnek, hogy a 46.875 korona vagyonváltságnak csak 20%-át engedi saját jegyzéséből származó nostrifikált háborús államadóssági címletekkel fizetni, holott a 190.000 korona tényleges alaptőke és 42.142 korona 50 fillér valódi tartalékai összegét azaz 232.142 korona 50 fillért a tulajdonában levő és saját jegyzéséből származó nostrifikált háborús államadóssági címletek 249.000 koronát kitevő összege 1919. december 31-én meghaladta, tehát az 1921 : XV. t.-c. 17. §-a értelmében a vagyonváltság 40%-át fizetheti hadikölcsöncímletekkel. A panasz alaptalan. A kérdés ez esetben azon fordul meg, hogy mily összeg tekinthető a panaszos cég mérlegszerinti alaptőkéjének: 250.000 korona, vagy 190.000 korona. Az 1875 : XXXVII. t.-c. I. rész tizedik cím első fejezetének rendelkezései szerint valamely részvénytársaság alakulásakor az alaptőke nagysága meghatározandó és igazolandó, hogy az egész alaptőke aláírás által biztosíttatott. A nem vitás tényállás szerint a részvénytársaság 250.000 korona alaptőkével alakult, melynek leszállítása nem is állíttatik. Az a körülmény, hogy az alaptőke teljes összegének befizetését nem kívánták, vagy azt be nem fizették, az alaptőkét nem kisebbíti, mert a részvénytársaságnak szabadságában áll az alapszabályokban körülírt módozatok mellett a teljes befizetést követelni, a felhívás dacára be nem fizetett összegek után késedelmi kamatot szedni stb.Tgaz ugyan, hogy panaszos 2. SZ. 81