Az adó, 1922 (10. évfolyam, 1-10. szám)

1922 / 2. szám - A székesfőváros költségvetésének alaki berendezése

Vegyes közlemények. illeték alapjául; esetleg mind elveti, ha azok legnagyobbika is aggályos és a féllel is egyezséget köt, illetőleg szakértői becslést rendel el. Vagyis az egész értékelési processzus újra kezdődik. Az 1920 : XXXIV. t.-c. 24., 25. §-ainak és 67. §1 1. pontjának összevetése után megállapíthatjuk, hogy az előbb ismertetett elv ennek a törvénynek a hatálya alá eső hagyatékok megilletékezésénél ugyanígy érvényesül. Természetesen itt nem az ingatlan forgalmi értékét, hanem a hozadék alapján meghatározandó értékét kell megállapítani. Ha a pénzügyi hatóság az 1918 : XI. t.-c. 42. §-ának 1., 2., vagy 3. pontjában, illetőleg az 1920 : XXXIV. t.-c. 25. §. 1., 2. vagy 3. pontjában említett értékek valamelyike alapján szabná ki az illetéket, s a fél ezt túlmagasnak tartaná, szintén nem kérheti a szakértői becslés elrendelését, hanem az illeték kiszabása után az 1918 : XI. t.-c. 79. §. 1. pontja, illetőleg az 1920 : XXXIV. t.-c. 67. §. 1. pontja értelmében a kiszabott illeték helyesbítését, amennyiben az illeték már befizetve lenne, annak visszautalását kérheti. Az ebbeli kérelmeket az illeték befizetése előtt bármikor, azután pedig 5 éven belül lehet a pénzügyigazgatósághoz beadni. Forgalmi adó alá esik-e az ingók árveréséből szármzaó bevétel? Ebben a több helyről felvetett kérdésben a pénzügyminisztérium azt az álláspontot foglalta el, hogy az ingó dolgok árveréséből származó bevételek, ha az árverésről jegyzőkönyvet vesznek fel, nem esnek forgalmi adó alá. Az árverési jegyzőkönyvek után ugyanis az 1920 : XXIV. t.-c. 3. §-a értelmében III. fokozatú illeték fizetendő. Az olyan jogügyletekből származó bevételek pedig, amely jogügyletek után az 1920 : XXIV. t.-c. 3. §-ában megszabott illetéket lerótták, az 1921 : XXXIX. t.-c. 37. §. 14. pontja értelmében mentes az általános forgalmi adó alól. Önkormányzati pénzügyek ügyosztálya. A pénzügyminiszter 66/922. számú rendelete a vármegyei, városi és községi háztartási ügyeknek a pénzügyi tárca szempontjából szükséges egységes központi ellátására „Vármegyei, városi és községi háztartási osztály" elnevezéssel, mint a pénzügyminisztérium VII. d. ügyosztályát, külön ügyosztályt állított fel és azt közvetlenül dr. Vargha Imre államtitkár felülvizsgálata alá helyezte. Ennek az ügyosztálynak ügykörébe a törvényhatósági, községi és városi háztartás kérdésével kapcsolatos következő ügyek fognak tartozni, úgymint: aj költségvetési, b) zárszámadási, c) póthitel, d) alapok igénybevételi-, e) állami segítési, f) az 1872 : XXXVI. ti-c. 10. §-a, az 1886 : XXI. t.-c. 15. §-a és az 1886 : XXII. t.-c. 132. §-a alapján behozott közszolgáltatási DÓtadó kivetési ügyek, továbbá mindennemű törvényhatósági és városi vagy községi adóra, járulékra vagy díjra vonatkozó szabályrendelet elbírálása, végül g) a községi vagy városi és törvényhatósági háztartás adatainak statisztikai feldolgozása s ennek alapján a községi adóztatás reformjának előkészítése. A VIII. d. ügyosztály vezetésével a pénzügyminiszter dr. Lukács Ödön miniszteri tanácsost bízta meg. A városok részesedése az általános forgalmi adóból. Az 1921 : XXXIX. t.-c. 36. §-a értelmében a pénzügyminiszter az általános forgalmi adóból befolyó összeg egy harmadát a városoknak, illetőleg a községeknek engedheti át. A pénzügyminiszter egységesen állapította meg azokat a feltételeket, amelyek mellett a részesedést átengedi. Ezek szerint a város (község) köteles ellátni az adó kezelését és a bélyegben lerótt adó elsőfokú ellenőrzését. Az engedélyokiratban fenn van tartva a miniszter joga. hogy a város (község) működését az adó tekintetében felülvizsgáltathassa, s ha a kezelést nem tartaná kielégítőnek, a város költségén gondoskodjék a hiányok pótlásáról, esetleg az egész adókezelést a város részesedésének Terhére állami kezelésbe vehesse. Ugyanebben az engedélyokiratban vannak szabályozva az elszámolás módozatai is. Különösen fontos annak az aránynak a megállapítása, amely szerint a kiadott részesedés több város (község) között megoszlik olyan esetben, midőn az adófizetőnek több üzeme (telepe) különböző városokban fekszik. Az engedélyokirat szerint a részesedés átengedése nem végleges, hanem visszavonásig szól. 76 2. sz.