Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 3. szám - A betétváltság
Dr. Proszvimmer Béla: A betétváltság. XA betétváltság. Ismerteti: dr. Proszvimmer Béla, a Magyar Leszámítoló- és Pénzváltóbank h. igazgatója. L Törvényhozásunk a Hegedűs Lóránt által megjelölt új csapáson indulva elejtette a nagy vagyonadó vagy mint szintén nevezni szokták, vagyondézsira eszméjét és e helyett az ország pénzügyi regenerációját a „\ agyonváltság"-nak elkereszteld tárgyi adózási rendszerrel kíséreli meg elérni. Az elejtett terv, — amelynejk számos hívét már korábban épp úgy kiábrándították azok a nagy nehézségek, amelyek annak keresztülvitele elé tornyosultak abban a négy államban, ahol kísérleteznek vele, mint az ugyanott mutatkozó csekély eredmény, — elméletileg kétségtelenül tökéletesebb, mert személyi szempontokon épül fel és amellett, hogy minden vagyonelemet utolér, minden szociális követelményre is tekintettel lehetne. Sajnos azonban, a mi tökéletlen pénzügyi közigazgatásunk mellett, a nálunk dívó adómorálra való tekintettel az elmélet által felállított ideált nálunk — akár az egyenletes és igazságos teherelosztás, akár a pénzügyi eredmény szempontjából nézzük azt — még kevésbbé lehetett volna megközelíteni, mint másutt és ezért törvényhozásunk kénytelen volt, mint a javaslat miniszteri indokolása mondja: „visszanyúlni elmaradottabb korok eszméihez és azokból felhasználni az értékes és használható gondolatokat", vagyis az adózást a nehezen megállapítható személyi szempontok helyett szemmel látható és kézzel fogható tárgyi alapokra kívánja fektetni. A törvényhozó teljes tudatában van tehát annak, hogy rendszere, mely az adózók személyétől egészen eltekintve az országban található vagyontárgyakat vonja adózás alá, a fejlettebb pénzügyi tudomány szcmjiontjából a kritikát alig állaná meg és ha nemzetünket a balsors gazdaságilag annyira vissza nem vetette volna, kétségtelenül nálunk sem számíthatott volna elfogadtatásra. Tudja a törvényhozó azt is, hogy ennek a rendszernek brutális keresztülvitele rengeteg igazságtalanságra fog vezetni, bár az indokolásban ez csak abban a szerény beismerésben csendül ki, hogy „igazságtalanságok alig lesznek benne elkerülhetők." Mindezzel szemben a pénzügyminister ettől a szisztémától kevés költséggel gyorsan nagy eredményt vár. Sajnos, ezekben a reményekben nem osztozhatunk vele minden fenntartás nélkül. Az előttünk fekvő javaslat az, amely az adózás alá kerülő vagyontárgyak közül a betéteket, a folyószámlaköveteléseket és a természetűén elkülönítve őrzött készpénzletéteket, továbbá a belföldi részvényeket és szövetkezeti üzletrészeket, a külföldi pénz64 3—4. sz.
