Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 3. szám - A pénzügyi reform
Dr. Matlekovits Sándor: A pénzügyi reform. dos sereg tartását rendeli, ez magában véve oly költekezést von maga után, mellyel szemben a takarékosság elvének hangoztatása rendszerváltoztatást követel. A takarékosság elvét kívánja érvé" nyesíteni az államadósságok kamatjainak redukciója, ami óriási adósságunk mellett már számba vehető összeget jelent. Állami háztartásunk egyensúlyba hozásánál minden esetre-a fösúly egyelőre a bevételek szaporításában fekszik és itt az új adótörvények eléggé biztató kilátást nyújtanak: a gyújtóadó 115, a béradó 75, a fegyveradó 1, a vadászati adó 20, a hadi váltság 300 millió nagyobb bevételre ad reményt és tervbe vétetik még a forgalmi adó, mely külföldi példák szerint milliárdnyi bevétellel kecsegtet. Mindehhez járulna egyes, monopolszerű iparágak (petróleum, szesz, cukor, sör, papir, stb.) jövedelmezőségében való állami részesedés. Maga az egész adórendszer " végleges átmódosítása •— a pénzügyi reformnak ez az utolsó feladata és a mű betetőzése — késő őszre van tervezve; és ismerve Hegedűs irodalmi és publicisztikai működését, a jövedelmi adóban fogja gerincét találni, szóval a művelt államok adórendszere elsöpörni fogja az 50 év óta folytatott toldozó és foltozó munkával összetákolt, a felek és a hivatalos közegek rémületére fennálló mai adólabirintust. Minden esetre nagy könnyebbülés áll be pénzügyi helyzetünkben mindenkor, ha pénzünk értéke javul; államháztartásunk kiadási tételeinek legnagyobb része nem azért emelkedett, mert nagyobb szükségletet kell fedezni, hanem azért, mert a szükséglet fedezésére való tárgyak ára megdrágult s miután a drágulás egyik főoka a pénz értékének sülyedése, világos, hogy a pénz értékének fokozatos emelkedése leszállítja az állami kiadásoknak azt a részét, mely anyagok vásárlására való. A progiamm második főpontja a pénz értékének helyreállítása. Szükségtelen hangoztatnunk azt, hogy közgazdasági nyomorunknak, kivált a nagy drágaságnak egyik fő oka a pénzjegyeknek óriási szaporítása és a vele kapcsolatos infláció. Hegedűs határozottan kijelenti, hogy ezen a bajon segítendő, sem a devalvációhoz, sem a vagyondézsmához nyúlni nem fog. Igenis főtörekvése lesz, hogy a pénzjegyáradat szűnjön meg és hogy a pénzjegyek száma a lehető legkisebb mérvre szálljon le. Ehhez mindenekelőtt a vagyonváltság neve alatt igénybe veszi az ingó és, ingatlan vagyonnak olyan részét, amely körülbelül megfelel a háború 5 évében szerezhető jövedelmének. Ezt az elvi álláspontot úgy találja keresztúlviendőnek, hogy a pénzintézeteknél elhelyezett pénzek 5—20 százalékát, a részvényvállalatok részvényértékének 15%-át, a külföldi értékeknek 20%-át, az árúkészletek és felszerelések 15%-át, az ingatlan vagyon 5 évi jövedelmét követeli be váltság fejében. Számításunk szerint 10—\Z milliárdra tehető az így lefoglalandó vagyonérték. Ez az összeg az állam függő adósságainak törlesztésére szolgál, — ezt nem szabad folyó kiadásokra vagy más állami célokra fordítani, — ez arra szolgál, hogy a pénzjegy (legnagyobb részt bankjegy) a forgalomból kivonassák és ezáltal a pénz értéke emelkedjék és a drágaság lassan62 3—4. SZ.
