Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 2. szám - Hol fenyegeti csőd az adórendszerünket?

Joggyakorlat. elismerni, mert a szóban levő kimutatások nem üzleti, hanem kárkövetelésekről szólnak, azok tehát nem azonosak az illetékdíj jegyzék 84. tételének 2. pontjában megjelölt iratokkal, nem is okiratok és mint az illetékdíjjegyzék 14. tételének t) pontja szerint illetékmentes beadványok csatolmányai, az illetékszabályok 8. §-a szerint mellékleti illeték alá sem esnek. (Kézig, bíróság 1139/1920. sz.) Nyugta illetéke. Ili, díjj. 101. t 27. Vételárhátralék kifizetését igazoló külön okirat után a tényleges hátralék összegének megfelelő illetéket kell akkor is leróni, ha a fizetett összeg az okiratban kitüntetve nincsen. Indokok: Az 1917. évi július hó 8-án kiállított adásvevési szerződésben kikötött vételár 620.000 korona volt. Ebből 230.000 korona a Pesti Magyar Kereskedelmi Bank által adott és a vevő által átvállalt törlesztéses jelzálog-kqJcsönre esik. A fenmaradó és a vevő által készpénzben fizetendő vételár tehát 390.000 korona, melyből 50.000 korona már a vételi szerződés megkötésekor kiegyenlíttetett. A hátralékos 340.000 korona 1917. augusztus 1-én fizettetett ki és az ekkor kiállított okirat képezte a panaszolt illetékkiszabás tárgyát. Ezen okiratban az ingatlan egész vételárának a kiegyenlítése ismertetik el, az összegmegnevezése nélkül. Minthogy nyilvánvaló, hogy a kifizetést igazoló okirat tárgyát csakis a készpénzben fizetendő vételár képezhette, minthogy további 50.000 korona vételárrésznek az adásvételi szerződésben nyugtatása az illetéki díjjegyzék 101. tételének a) pont h jegyzete értelmében illetékmentesen már megtörtént, a kifizetés igazolása csak a tényleg fenmaradt és készpénzben fizetendő 340.000 koronára vonatkozott. (Közig, bíróság 1.389/1920. sz.) Törvénykezési illeték 1914:XLIIf. 32. §. 28. Szerződés hatálytalanítása iránti perben akkor is a szerződés egész értékét kell a pertárgy értékének tekinteni, ha a felperes a szerződési összeg csak egy részének visszatérítésére támaszt igényt. indokok: A kiszabás alapjául szolgáló ítélettel eldöntött per arra irányult, hogy a bíróság a panaszos alperesek mint előadók és Sch. M. felperes mint vevő között 1138 hektoliter borra nézve létrejött adásvevési szerződést 194 hektoliter borra vonatkozóan hatálytalanítsa és a panaszos alpereseket kötelezze, hogy az 1138 hektoliter bor vételárának már megkapott részéből a 194 hektoliter borra eső 23.480 koronát a felperesnek fizessék vissza. A kir. adóhivatal az ítéleti illetéket az összes vételárnak 194 hektoliter borra eső része, vagyis 74.690 korona után szabta ki. A fizetési meghagyást helybenhagyó pénzügyigazgatósági végzés sérelmességét vitató panaszt jogosnak elismerni nem lehetett. A tulajdonjogot átruházó szerződés hatálytalanítására irányuló per tárgya megbecsülhető. Értéke a szerződés tárgyának az értékével egyenlő, mert a pernek a szerződésben vállalt megbecsülhető kötelezettség megszüntetése vagy a már teljesített szolgáltatás visszaszerzése a célja. A szóban levő esetben a felperes 74.690 koronáért vett borról szóló szerződés hatálytalanítását és a vételárból már megfizetett résznek a visszatéríttetését kérte, az ítéleti illetéket tehát jogosan követeli a kincstár a szerződés tárgyának 74.690 korona értéke után. (Közig, bíróság 175/1920. sz.) Törvénykezési illeték. r 191,:XUII. KP. §. 29. A tárgyalási jegyzőkönyvhöz csatolt alperesi ellenkérelem illetéke a felperest terheli. Indokok: A panasz tárgya az, hogy a 6. alszám alatt felvett tárgyalási jegyzőkönyvhöz annak kiegészítő részeként csatolt és az alperes ellenkérelmét tartalmazó külön irat bélyegét ki tartozik leróni. A panaszos azt állítja, hogy az 1914. évi XLII1. t.-c. szelleméből következik, miszerint az ellenkérelem a jegyzőkönyv kiegészítő részét képezvén, annak bélyegét ép úgy, mint a jegyzőkönyv bélyegét mindenkor a felperes tartozik leróni és ez alapon az illeték íizetése alóli felmentést kér. A panaszos ellenvetése alapos, mert a polgári perrendtartásról szóló 1911. évi í. t.-c. 185. §-a értelmében a törvénykezési eljárásban az alperes ér2. sz. 59