Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)
1921 / 8-9. szám - Önkormányzati adóközösségek Németországban
Joggyakorlat. Indokok: A kincstári képviselő az adófelszólamlási bizottság határozatát azért támadja meg, mert a mérgesi föld parcellázásából 1916. évben befolyt 17.000 korona jövedelmet az adóalapba fel nem vette. A mérgesi föld parcellázásából 1916. évben befolyt 17.000 korona jövedelemnek az adóalapba fel nem vétele miatt emelt panaszbeli kifogás pedig azért nem jöhet tekintetbe, mert a felterjesztett adókivetési iratokból megállapítható, hogy a szóban forgó jövedelem már 1912. évben vált esedékessé és per útján csak 1916. évben folyt be, már pedig egy olyan jövedelmi forrásból eredő jövedelem, mely forrás még a békeévekben megszűnt, hadi években jövedelemadó alá vonható jövedelmi forrásnak nem tekinthető s így ez az 1916. évben befolyt bevétel nem is iövedelem, hanem vagyonszaporulat jellegével bír. Ezekre való tekintettel s miután nincs olyan törvényes rendelkezés, mely a békeévek valamelyikében megszűnt jövedelmi forrást hadi években megadóztatás alá vonni rendelné és az 1916 : XXIX. t.-c. 9. §-a u) pontjában foglalt határozmányok értelmében a kincstári képviselő panaszát elutasítani és a szóbanforgó 17.000 korona adózónak békeévbeli ténykedéséből eredő és a hadiévekben már végleg megszűnt forrásbeli jövedelmét úgy a jövedelem, mint a hadinyereségadó alapjának kiszámításánál egészben figyelmen kívül hagyni kellett. (Közig, bíróság 292. 1919. sz.) 1909: VIII. 19 §. Társulati kereseti adó. ; 1916:XXXIV.4. §• 67. Fogyasztási szövetkezet sem az adómentességre, sem pedig a törzsbetétek 6%-ának levonására vonatkozó kedvezményre igénnyel nem bír. Indokok: 1. A panaszos azt vitatja, hogy a köz- és magántisztviselők megélhetésének előmozdítására alakult szövetkezet létére, őt az 1909 : VIII. t.-c. 4. §-a értelmében adómentesség illeti meg. Ez a panasz alaptalan. Az 1909 : VIII. t.-c. 4. §-a az adómentességet oly határozott feltételek mellett engedélyezi, hogy ennek a mentességnek kiterjesztése, bármily fontos és közhasznú célra alakult szövetkezetre is teljesen kizártnak tekintendő, ha a törvényben megszabott feltételek hiányzanak. A panaszos egyébként csupán az idézett §. 3. b) pontja alapján támaszthat igényt, ez a pont is azonban csak olyan elárusító szövetkezet részére ad mentességet, mely a tagjai által termelt nyers termékeket árusítja el, vagy dolgozza fel, a panaszos szövetkezet célja nyilvánvalóan az, hogy a nem tagjaitól szerzett termékeket adja el a saját tagjainaik. 2. Igényli továbbá a panaszos szövetkezet azt is, hogy a nyereségből az 1916 : XXXIV. t.-c. 4. §-a értelmében az üzletrészek 6%-a levonassék. A bíróság ezt a panaszt is alaptalannak találta. Az idézett §. az 1909 : VIII. t.-c. 19. §-a helyébe lépett, tehát az abban a szakaszban foglalt rendelkezést kívánta módosítani. Mind a két szakasz az önsegélyző szövetkezetek számára kíván kedvezményt adni, az 1909 : VTTT t.-c. 19. §-ából pedig egész világosan kitűnik, hogy a törvény csuoán a szoros értelemben vett segélyző szövetkezetekre kívánta ezt a mentességet korlátozni, amennyiben csak az ápolást, segélyt, élelmezést, előlegezést vagy kölcsönzést jelöli meg olyan tevékenységnek, amely a kedvezménynek fi'"rerésére igényt ad. A fogyasztási szövetkezet tWjg, — bármennyire igyekszik is megvalósítani azt a célt, hogy tagjainak megélhetését előmozdítsa, megkönnyítse, — a fenti értelemben önsegélyző szövetkezetnek nem minősíthető. Minthogy pedig a kivételes kedvezményeket engedélyező törvényeket az általános törvénymagyarázati elvek szerint kiterjesztően alkalmazni nem lehet, a bíróság a panaszosnak ezt az igényét jogosnak el nem ismerhette. (Közig, bíróság 2.711/920. sz.) Társulati kereseti adó. 1909:V11I. 17 §. 6. p. 68. Ha a vállalat a kétes követelést mérlegében leírja, ez a társulati adó kivetésénél a mérlegszerű eredményhez hozzá nem adható. Indokok: Az adósok számláján leírt 8.922 korona 30 fillér levonását azért tagadták meg, mert a leírás nem behajthatatlanság, hanem kétes követelések címén történt. 8—9. sz. 297