Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 8-9. szám - Önkormányzati adóközösségek Németországban

Vegyes közlemények. tőséghez, képest minél többet könnyen fizethessen. így azután a gazdasági közösség ideálja fog kialakulni az adótársak önző előnyhajhászásának eredményeként. Nagy érdeklődéssel kell követnünk, hogy ez az elmélet, amelynek igen teszetős elvei vannak, a gyakorlatban miképen fog érvényesülni. Dr. Khig Emil Az értéktárgyak kivitele tekintetében fennállott tilalmak megszegésének büntetése. Az adózástól való menekülést célzó értékkivitelre nézve különféle rendelkezések voltak hatályban, melyek ugyanazt a cselekményt más- és másfélekép és egymással ellenkező módon bírálták el. Az első ilyen rendelkezés volt az 1916 : XXXII. t.-c. 38. §-a, amely mindazokat, akik a vagyon vagy vagyonrész kivitele előtt a törvényben előírt bejelentési kötelezettségnek nem tettek eleget, jövedéki kihágásban bűnösnek és hat hónapig terjedhető elzárással, valamint 100—20.000 koronáig terjedhető pénzbüntetéssel büntetendőnek mondta ki. Az elkobzást azonban nem ismerte. Az 1918. évi november hó 11-én 5.21 l/M. E. szám alatt kiadott rendelet a bejelentésre való tekintet nélkül jövedéki kihágásnak nyilvánította bármely kötvény, részvény, takarékbetéti könyv, csekk vagy más hasonló érték, idegen országba, vagy Magyarország oly területére való vitelét, ahová azt a pénzügyminiszter rendelettel eltiltotta. Ez a rendelet kimondta a cselekmény tárgyául szolgáló érték elkobzását is. Az 1919 : II. és XIV. számú ú. n. néptörvények ezt a tilalmat továbbfejlesztve felállították a Közteherviselési kötelesség megsértése vétségének fogalmát és igen szigorú büntetést, valamint teljes vagyonelkobzást mondottak ki. Az 1919. évi február hó 17-én 6.000/1919. szám alatt kiadott pénzügyminiszteri rendelet a fent jelzett néptörvények intézkedéseit összefoglalta. Az 1919. évi október hó 12-én 5.003/M. E. szám alatt kiadott rendeletben pedig az alkotmányosság helyreállítására alakult minisztérium kimondotta, hogy a fent hivatkozott 6.000/1919. számú pénzügyminiszteri rendelet rendelkezései 1919. évi október hó 16-ától kezdve oly esetekre is alkalmazandók, amikor a demarkácionális vonalon túli kivitelről van szó. Megjegyzendő mindezeken felül, hogy a műtárgyak és műkincsek kivitelét ugyancsak az alkotmányosság helyreállítására alakult magyar kormány 1919. évi augusztus hó 9-én 3.923/M. E. szám alatt kiadott rendeletével tiltotta meg. Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről szóló 1920 :1. törvénycikk 9 §-a az ú. n. népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény-rendelet vagy más elnevezés alatt kibocsátott minden nevű rendelkezéseit érvénytelennek nyilvánította, felhatalmazta azonban a nemzetgyűlés a minisztériumot arra, hogy az ú. n. népköztársaság szerveinek rendelkezéseit, amennyiben a jogrend és a jogbiztonság érdekében szükséges az alkotmány keretében, saját felelősségére ideiglenesen hatályban tarthassa. Addig is, míg a minisztérium ebben a tárgyban intézkedik, az ú. n. népköztársaság szerveinek rendelkezései ideiglenesen alkalmazásban maradnak, amennyiben tartalmuknál fogva az alkotmánnyal, a fennálló törvényekkel és törvényerejű szokásokkal nem ellenkeznek. Mindezek a rendelkezések jogbizonytalanságot eredményeztek. Hogy azok, kik a nemzet váltságos napjaiban az ország gazdaságLhelyreálIításához szükséges közteher alól való menekülés iránti önző igyekezetből az e részben fennálló tilalmak megszegése miatt felelősségre vonassanak, és hogy a kiszabandó büntetés jogossága senki által se vonathassák kétségbe, szükségesnek látszott, hogy ebben a kérdésben a nemzetgyűlés szuverén .ikarata nyilatkozzék meg. Ennek a célnak megvalósítására szolgál az értéktárgyak kivitele tekintetében fennállott tilalmak megszegésének büntetéséről szóló 1921. évi XX. t.-c. melynek rendelkezései szerint büntetendők az 1918. november 292 8—9. SZ.