Az adó, 1921 (9. évfolyam, 1-10. szám)

1921 / 1. szám - A célok az új adónovellában

Benedek Sándor: A célok az úi adónovellában. ad vallomást, a bírság mérve külömböző. Ez az eltérés nem a pénzügyi kormány hibája. A törvényjavaslatban mindkét adónemnél egyformán 100%-os birság szerepel. így fogadta ezt e! a pénzügyi bizottság is. A nemzetgyűlés azonban a jövedelemadónál a 100%-ot meghagyta s a vagyonadónál 50%-ra leszállította. Ha fontolóra vesszük, hogy a jövedelemadóra és vagyonadóra nézve külön vallomás ív nincsen, hanem a jövedelmet és a vagyon értékét egy vallornási ívben kell bevallani, akkor nem kell bővebben indokolni azt, hogy ez az eltérő bírságolás a büntetés arányosságának jogelvét sérti. A novella nem fogadja el a 9. pont alatti javaslatot s a jövedelemadónál a hadikárok mikénti figyelembevételét külön nem szabályozza. Nincs tehát más hátra, mint az e körül keletkező jogvitákat a törvény általános jogszabályaira, illetve a bírói gyakorlatra bízni. Annyi előre is bizonyosnak látszik, hogy a hadikár könnyen képezheti a novella 31. és 61. §-aiban feltételezett jogalapnak, az adózó fél anyagi helyzete lényeges megromásánák alkotó elemét. A 10. pontban foglalt amaz álláspont, hogy a vagyonadónál az értékpapírok értékelésére megfelelőbb jogszabályokra van szükség, az adónovellában érvényesül. A vagyonadó alaptörvénye, az 1916 : XXXII. t.-c. 16. §-ának második bekezdése szerint, az értékpapírok, ha tözsdeáríolyammal birnak, az adóévet megelőző év utolsó tőzsdei árjegyzése szerint, ellenkező esetben forgalmi értékük szerint veendők számításba. Az adónovella 52. §-a általában mellőzi a tőzsdei árfolyamot, mely az utóbbi idők nagy árhullámzásai miatt bizfos értékmérőnek nem tekinthető s felhatalmazza a pénzügyminisztert, hogy az államadóssági kötvényeknek és egyéb értékpapíroknak az adóztatásnál alapul veendő forgalmi értékét, tekintet nélkül arra, hogy az illető értéknapirok belföldiek vagy külföldiek, továbbá hogy a belföldi tőzsdén árfolyammal birnak-e vagy sem, évenként kibocsátandó rendelet útján kötelező erővel állapítsa meg. A tőzsdei árfolyam csupán egy esetben irányadó. Azokra az értékpapírokra nézve t. i., melyek a&4>915. év január hó l-jét megelőzőleg már az adózó birtokában voltak és azóta igazoltan állandóan birtokában vannak. Ezeknek az értékpapíroknak értéke az 1914. évi legutolsó június havi tőzsdei jegyzés szerint számítandó. Ez utóbbi jogszabály alkalmazásánál felmerül az a kérdés, hogy mi történik akkor, ha az 1915. évi január l-jét megelőző időtől birtokban tartott értékpapíroknak 1914. évi június havi tőzsdei árfolyama nagyobb, mint a pénzügyminiszter által megállapított forgalmi érték. E kérdésre a törvény valószínűen szerkezeti hibából választ nem ad. Ezt a hiányt akarja pótolni a pénzügyminiszter 1920. évi 84.759. számú kivetési rendeletének 8. §-ában, melynek idevonatkozó rendelkezése a következő: „A törvény 52. §. 2. pontjának második bekezdésében a felekre kedvezményt célzó az a rendelkezés vétetett fel, hogy az értékpapiroknál, h* igazolható, hogy azok még a háború előtt vétettek, az áremelkedés nem vehető figyelembe. l. sz. 7